2021. június 22-én a Boldogabb családokért® Családi Életre Nevelés (CSÉN) Program önkéntes munkatársaival online megbeszélés keretében zártuk a 2020/2021-es rendkívüli tanévet. A jelenlevők között voltak olyanok, akik alig két éve kapcsolódtak be ebbe a programba, de olyanok is megosztották tapasztalataikat, akik már a kezdetektől, immár több mint 10 éve önkéntes munkatársaink.

Érdeklődéssel hallgattuk egymás megtapasztalásait annak kapcsán, hogy a nem megszokott, különleges körülmények között miként sikerült megtartani ezeket a foglalkozásokat, milyen tapasztalatokkal gazdagodtunk, illetve milyen érzések kavarognak bennünk ennek kapcsán. Többen megfogalmazták azt, hogy mivel az állandóan változó körülmények között nem minden esetben sikerült megvalósítani, amit terveztek, ezért van bennük egyfajta hiányérzet. Ennek ellenére mindannyian hálásak vagyunk azért, amit sikerült átadnunk illetve átélnünk a gyerekekkel az egyes foglalkozásokon.

Voltak közöttünk olyanok is, akik online is tartottak családórákat, sepsiszentgyörgyi társunk több osztályban is választott tantárgyként tartotta ezeket az órákat. Ennek kapcsán meg is osztotta az észrevételeit:

„Az online oktatásban az opcionális óráimon próbáltam interaktív módszerekkel dolgozni. Kisfilmeket, PPS-bemutatókat néztünk meg együtt, hanganyagokat, előadásokat hallgattunk meg, majd beszélgettünk ezekről. Egyéni és csoportos feladatokat kaptak a diákok, breakoutroomok-ban (kiscsoportok online) dolgoztuk fel a témákat. Használtam online játékokat és online könyvet is. Összességében elégedett vagyok a diákok hozzáállásával. Persze volt olyan is, aki nem kapcsolta be a kameráját, a háttérben maradt, de ez a tanítási órákon is gyakran előfordul. Többnyire azonban aktívan bekapcsolódtak, különösen a csoportmunkákba, élvezték ezeket a foglalkozásokat. Számomra jó élmény volt.” (Pénzes Szabolcs hitoktató – Sepsiszentgyörgy)

Felsőgoldogfalván már több éve a plébániai ifjúsági csoportban is tartanak családórás foglalkozásokat. Munkatársainkat arról kérdeztük, hogy ez mit jelent számukra. Többek között a következőket mondták:

„Nagy feltöltődést jelent számunkra egy-egy családórás alkalom megtartása az ifin. A fiatalok nagyon nyitottak, örömmel fogadnak, hálásak. Nagyon szeretnek játszani. Szívesen beszélnek magukról, őszinték. Azt szeretik, ha a témafeldolgozásba ők is benne vannak. Többször is megfogalmazták egy-egy interaktív foglalkozás után, hogy ez az, amire vágynak. Ez hiányzik az iskolai nevelésből. Látjuk a fejlődést azoknak a fiataloknak az életében, akik már két-három éve járnak: ki tudják fejezni érzéseiket, nem szégyellik egymástól a véleményüket, el tudják fogadni a másságot, nem játsszák meg magukat. Már kötődünk egymáshoz. Ha az utcán találkozunk, egy kicsit a mieinknek is érezzük őket. Végigizguljuk most a vizsgáikat is a végzősöknek. A nagylányunk is ebbe a közösségbe jár, és tél óta a fiúnk is. Azt tapasztaltuk, hogy a szülő-gyerek kapcsolat nem jelentett akadályt. Sőt, előnyt tudtunk kovácsolni belőle.” (Antal Levente és Enikő – Felsőboldogfalva)

Ahogy a programban résztvevő diákok látják mindezt:

„Nagyon sok mindent tanultam, és elkezdtem más szemmel is nézni dolgokat, helyzeteket ennek köszönhetően. Tetszettek a témák, mivel nagyon aktuális volt és tudtam velük azonosulni.”

„Számomra a családórák mindig sokat adtak. Feltöltöttek lelkileg és fizikailag. Ha van hely, ahol őszintén önmagam lehetek, ahol megnyílhatok, mert tudom, hogy senki nem fog kinézni/lenézni, ezek azok az alkalmak. Én mosolygósan gondolok vissza rájuk.”

„A családórák az érdekes témák, a közösség fejlesztésére szánt feladatok, az egyéniségek kibontakozása miatt emlékezetesek. Sokat jelentett a változatos témák szépsége, amelyek mind különbözőképpen mutatkoztak meg a beszélgetések, együttlétek során.”

A korábbi évekhez hasonlóan a végkövetkeztetésünk most is az volt, hogy erre a programra a továbbiakban is nagy szükség van, ezért lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minél szélesebb körben folytatni.

Kertész Marika programkoordinátor