//Krisztusé a hatalom vagy az enyém?

Krisztusé a hatalom vagy az enyém?

November 4-én a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Plébánián szervezték meg a Nők Lelki Napját “…mert Tiéd az ország, a hatalom… vagy az enyém?” mottóval. Az eseményen közel ötven nő jött el a városból és annak környékéről.

Amikor leültünk megbeszélni az idei „Nők Lelki napja” témáját a következő kérdések fogalmazódtak meg bennünk: Mi határoz meg engem? Mi jár nekem? Hogy állok a modern bálványokkal (tévé, számítógép, okostelefon, gyermekeink okos-mindene, külső elvárások, amiknek meg „kell” felelnünk a munkában, családban, iskolában, edzéseken, különböző órákon, hétvégi programokon és sorolhatnánk)? Hogyan tudok teret hagyni a Jó Istennek?
Mihez van joga egy nőnek ma, mi jár nekünk és mi az, ami valóban megvalósul belőle? Ezek voltak a gondolat indító kérdéseink, majd e kérdések köré építettük ezt a lelki napot.

Meghívottunk Kertész Marika volt, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa, aki férjével együtt gazdagította e különleges nap tartalmát. Előadása címeként egy zsoltár részlet állott: „Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltár 46,11)
„Adjuk meg az Istennek, ami az Istené”, hallottuk az indító gondolatot, majd egy trón került elő a kivetítőn, amely jellemzően királyi, aranyozott, méltóságteljes trónként hatott. Igen, ez volna az Isten igazi helye! De Isten nem ülne bele egy ilyen trónba, fogalmazódott meg az egyik résztvevőben, joggal. De ÉN? Én beleülök néha-néha, csak azért mert nekem az jár? Sajnos a válasz többünkben igen lesz, mert nem sikerül megmaradnunk nap-mint nap, óráról-órára, percről-percre egyszerű, szolgálatkész, alázatos embernek, hanem igenis beleülünk abba a bizonyos „trónba” és sokkal többet teszünk, mondunk, nézünk, chattelünk, mind amennyit igazából kellene.

Ki, vagy mi az Én életem Ura? Jézus akar lenni az életünk Ura! Értem is meghalt a kereszten és minden körülmények között szeret! Ezt olyan jó időről-időre hallani, olyan jó, hogy ezt a tükröt Marika megmutatta nekünk ezen a napon. Köszönjük! Szükségünk van rá!
Habár nálam van a szívem ajtajának kulcsa és Én döntöm el, hogy hova engedem be az Istent, csak az előszobámba, vagy esetleg a piszkos pincébe is és ilyenkor vele együtt nézzük meg az ott lévő „dolgokat”, a lelkem dolgait, majd ezáltal átadom neki a „trónt” és ez szabaddá tesz engem. Nem elég egyszer átadni a trónt Istennek, hallottuk a megerősítést, hanem amikor úgy érezzük, hogy újra elbuktunk, akkor ismét behívhatjuk az életünkbe és ismét megnézhetjük együtt, hogy most mi is van, mit is kell tenni és szabadon kimondhatjuk az igazi, őszinte vágyunkat, amely fele Isten vezet.

Ha Isten vezet a dolgaim rendszerezve működnek, Én meg ülhetek a lába előtt, mint Mária és csodálhatom a hatalmasságát, mert akkor van időm. Ha nem Ő vezet, hanem Én ülök a „trónban” akkor káosz van, zűrzavar és elvakítanak a feladatok, tennivalók. Számomra ez volt az előadás kulcsfontosságú üzenete.

A jelképes trónfosztás megtörtént, a szentmise keretén belül, mely az egyéni műhelymunka eredményeként lepakolt, vagyis lapra írt „nemkívánt” személyes tulajdonságaink elhagyását jelentette. Ezek a felajánlott tulajdonságok, pedig a szentmise után a templom előtt elégtek, mindannyiunk jelenlétében.

Végül is a „Nők Lelki napja” témája, üzenete eljutott a 45 nőhöz, akik nyitott szívvel vettek részt a hétórás együttléten. Visszajelzéseik alapján megérintődtek, sok gondolat, elhatározás született bennük, hazaérve folytatódott az elkezdett munka a lelkükben, társaikkal is sikerült megosszák néhányan, amit itt kaptak.

Hálásak vagyunk első sorban a Jó Istennek, hogy vezetett minket a szervezés útján, mutatta az utat és semmi más dolgunk nem volt, csak követni Őt. Hálásak vagyunk Portik Hegyi Kelemen főesperes úrnak a támogatásáért, Gál Hunor örmény plébánosnak a szolgálatáért, Kertész Marikának és Kertész Tibornak, mert felvállalták e csodálatos nap levezetését és minden résztvevőnek, akik becsülik ezt a szolgálatot.  Köszönet Erdős Annamáriának, Pongrácz Timinek és Bartis Kingának, akik tisztán, őszintén vállalják a közreműködést a Jó Isten tervében! Kopacz Zsuzsa

 

2017-11-22T22:28:24+00:00 2017. november 14.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet