///Lelkinap az apákért és lányaikért

Lelkinap az apákért és lányaikért

„Múlt és jelen” mottóval tartották meg immár harmadik alkalommal az apa-lánya lelkinapot. Az egynapos töltekezésre tizennégy édesapa és lánya érkezett Csíkszentdomokosra, a Szent Margit lelkigyakorlatos házba január 28-án, szombaton.

A szervezők változtatják a helyszíneket, hogy minél több régióból vehessenek részt érdeklődők – tudtuk meg Ilyés Erika segítőnővértől. A cél az volt, hogy az apák és lányaik közti kapcsolat erősödjék, hiszen az a lányok jövőbeli párválasztásában is nagy szerepet játszik. A programban volt előadás, közös ima, interaktív játék, de nem hiányoztak a bensőséges beszélgetések, a kirándulás és a tánc sem.

Szilágyi Boglárka sepsiszentgyörgyi résztvevő így foglalta össze az élménydús napot: „Megérkezésünk és a köszöntés után Szent László emlékévét élve, bátor királyunk példás életét ismerhettük meg falfestmények, freskók segítségével, amelyeket Hegedűs Enikő művészettörténész mutatott be. Így Szent László tiszta, felebaráti szeretetéről vehettünk példát. Ezt követte a közös interaktív foglalkozás, amikor apa és lánya együtt döntött arról, hogy mit adna tovább a jövőnek a jelenből, és hogy melyik az az esemény a családban, ami nagyon jó, figyelmeztető, kiemelkedő, hűséget megkövetelő és apró, de mégis fontos volt. Sok érdekes, vicces, de mély gondolat is elhangzott a beszámolókon. Ebéd után a Garadosra, egy csodaszép hegyre sétáltunk, amelyen három feladatot kellett, hogy átbeszéljen apa és lánya: a kérésről, bocsánatról és a köszönetről. Felemelő volt apával ilyen őszintén beszélni, végig érezhető volt Isten közelsége, főként a hegy tetején, ahonnan nagyon szép volt a kilátás a falura. Ezután a Kristály család édesapjának, Józsefnek és lányának, Eszternek a nagyon mély tanúságtétele következett. Az édesapák fogadalomtétele és a lányok áldása édesapjukra nagyon meghitt pillanat volt és soha nem fogom elfelejteni! És hogy minden még szebb legyen, tánccal zárult a nap programja.”

Édesapja, Szilágyi Attila pedig így vallott a rendezvényről:

„Nagy öröm van bennem azért, hogy részt vehettünk lányommal ezen a programon. Tetszett, hogy Szent László királyunk életét megismerhettem freskók segítségével, majd az ezt követő interaktív foglalkozások is, amelyek megmozgattak, összeráztak minket. A Garadosra vezető séta közben, különböző kérdésekre válaszolva, fontos dolgokat tudhattunk meg egymásról. Megható volt a Kristály család tanúságtétele, vallomása, amely meghittebbé tette az apa-lánya kapcsolatról szóló napunkat. Az esti meglepetés – a fogadalomtétel és egymásért mondott ima után – nagyon jó érzés volt táncra perdülni a lányommal, ezt szavakkal nem lehet leírni. Köszönöm ezt a napot a lányomnak és nem utolsósorban a szervezőknek, Ilyés Erika nővérnek, György Attilának, Csiszér Csabának, és biztatok minden édesapát, hogy következő alkalomkor hívja el lányát, vegyenek részt ezen a lelkinapon, hogy szorosabbá tegyék apa-lánya kapcsolatukat.”

(A beszámoló a „Vasárnap” katolikus hetilap 2017. február 12-i számában jelent meg)

A gyergyószentmiklósi Kopacz Zoltán és lánya Bíborka már második alkalommal vett részt a lelkinapon.

„A tavaly Marosvásárhelyen vettünk részt először ezen a programon és óriási meglepetés, élmény volt számunkra, ugyanúgy mint az idei találkozó is.

Négy gyermek édesapja vagyok, a legnagyobb lány. Ő egy nagyon „apás” lány volt, de eljött az a pillanat, amikor leszállt az ölemből és nagyon keményen el kezdett hadakozni úgy, ahogyan ez szokott lenni egy bizonyos korban a gyermekekkel. Akkor én nem ismertem a lányomra, ez nagyon rossz volt. Elkezdtem kutatni, olvasni, és mint kiderült, hogy ezt a helyzetet nekem kell elfogadni, megoldani.

A tavaly adódott ez a lehetőség, megbeszéltük és eljött velem és nagy élményben volt részünk. Idén már másként indultunk neki a lelkinapnak, úgy érzem, hogy már a feszültség is lazult közöttünk, és igazi áldott pillanatokat éltünk meg. Igazi együttlét volt, olyan amilyen a hétköznapokban kevésszer adatik meg.”

A lelkinap kapcsán a szervezőket is kérdeztük:

Számomra mindig csodálatos látni, amint reggeltől estig milyen óriásit mélyül az édesapák lányukkal való kapcsolata és fordítva. Nagy élmény volt a délutáni séta, amikor felmentünk a csíkszentdomokosi Garados-hegyre három mottóval: „Köszönöm”, „Kérlek” és „Bocsáss meg”. Olyan szép és bensőséges volt, amint az édesapák megfogták a lányaik kezét, és akkor beszélgettek ezekről. A nap csúcspontja az este volt, egymás megáldása, megajándékozása, és ennek a minőségi időnek a lezárásaképpen mindig van egy kis bál, egy kétórás táncmulatság, ahol az édesapák felveszik a szép ruháikat, aztán felkérik a lányukat táncolni és egy ilyen jó hangulatból, töltekezésből mennek haza.

A kamaszkorban levő lányokat, 12 és 18 év közöttieket, ez az a kor, amikor keresik az identitásukat. Reggel úgy érkeznek, hogy örülnek, hogy együtt lehetek, de még van egy kis idegenkedés apa és lánya között. A nap végére, a nagyon sok személyes beszélgetésnek köszönhetően úgy mennek haza, hogy még akarnak ilyen napon részt venni. Amúgy van is egy ilyen feladatuk, hogy ne csak ennyivel maradjanak, hanem még máskor is keressenek ilyen alkalmakat az együttlétre.

A lelkinap ideje alatt voltak más vendégeink is a házban, és meséltünk nekik erről a programról. „Ezek az édesapák össze vannak veszve a lányaikkal” – kérdezték. És valóban: amikor az emberek hallják, hogy van egy ilyen esemény, akkor valami miatt egy ilyen negatív kép ugrik be. Ez is indíttatást adott, hogy fontos ilyen lelki programokat szervezni, mert azt gondoljuk, hogy csak annak kell lelki támogatás, ami krízisben, veszélyben van. Már pedig úgy gondolom, hogy az erőset is erősíteni kell, hogy maradjon meg a jó úton. (Ilyés Erika segítőnővér, Csíkszentdomokos)

A lelkinapot immár harmadik alkalommal szerveztük meg és még a kezdetekkor az volt a vágyunk, hogy legyen olyan alkalom, amely lehetőséget nyújt sérelmek kibontásához, gyógyulásához. Szerettünk volna lehetőséget adni arra, hogy az édesapák és lányaik olyan dolgokról beszélgethessenek, amelyekre otthoni körülmények között nem szánnának két-három órát, vagy egy teljes napot.

A lelkinapon lehetőség volt arra, hogy olyan közös élményeket szerezzen az édesapa és a lánya, amelyekre aztán a későbbiekben is szívesen emlékeznek vissza, és ezek által feltöltődhetnek, megerősödhetnek. Ez nem annyira tudást, ismeretet jelent, mint inkább annak az élményét, hogy együtt próbáltak valamiben jobbak lenni. (Csiszér Csaba, ötgyermekes édesapa, Sepsiszentgyörgy)

Az eseményen készült fotókat a médiatárban tekinthetik meg.

 

2017-02-13T04:37:46+00:002017. február 13.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet