Lépéseink a szentek nyomában

Március 10-e és 12-e között a Főegyházmegyei Családpasztorációs Központ szervezésében immár tizedik alkalommal került megrendezésre a feleségek és édesanyák lelki hétvégéje Csíksomlyón. A Szent László emlékévben arra hívták meg a jelenlevőket, hogy együtt tegyenek lépéseket a  szentek nyomdokain a megszentelődés útján.  A program támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Idén is nagy volt az érdeklődés, ezt mutatta az a tény is, hogy már a meghirdetett határidő előtt beteltek a helyek. Az évente visszatérők mellett szép számban érkeztek olyanok is, akik ismerőseiktől, barátaiktól hallottak az eseményről, és ők is szerettek volna elcsendesedni, töltekezni.

A péntek esti program a résztvevők köszöntése után György Ida „A magyar szentek nyomán”  című előadásával kezdődött. A szentegyházai hitoktatónő arra biztatta a résztvevőket, hogy tudatosaban figyeljenek a magyar szentekre és bátran kérjék közbenjárásukat a mindennapokban.

Ezt követően a szombati műhelymunkák ismertetése után az Imával nyert csaták című film első felét nézhették meg a jelenlevő feleségek, majd a kiscsoportokban kérdések segítségével ismerkedtek, beszélgettek a látottakról, megerősödve abban, hogy ha meg akarják nyerni a hétköznapok csatáit, vagy akár komolyabb háborúkat is, melyek az élet különböző területein érik őket, akkor szükségünk van az imádság fegyverére.

Szombaton délelőtt Kertész Marika, a Családpasztorációs Központ munkatársa, négygyermekes családanya  “A megszentelődés útján címmel tartott előadást.  Ferenc pápát idézte, aki szerint „szentnek lenni nem luxus, hanem szükséges a világ üdvösségéhez.” Bátran kell járni ezen az úton, reménnyel és készséggel; előre, előre – erővel.” Az előadás után tanúságtételek hangzottak el, majd személyes megfontolásra és kiscsoportos beszélgetésre került sor.

A délután első felében liturgikus tánccal dicsőítették a résztvevők Istent, majd választhattak a felkínált műhelymunkák, a keresztút vagy a személyes lelkigondozás között. A szombati nap a hit útjának végigjárásával végződött.

Vasárnap a csíkszeredai kétgyermekes pszichológus házapár, Borota Gábor és Karola tanúságtételükben számos támpontot, ötletet sorakoztattak fel annak kapcsán, hogy a feleségek hogyan segíthetnek a férjeiknek abban, hogy jobban betöltsék családfői szerepüket.

A lelki hétvége a Főegyházmegyei Családpasztorációs Központ tevékenységének bemutatása és a résztvevők tapasztalatainak megosztása után a Tamás József püspök által celebrált szentmisével ért véget. Kertész Marika

A résztvevők beszámolóiból:

Egy újabb nyüzsgéssel tele hét. Fáradtan ültem be az autóba a barátnőimmel. Egy pillanatra megfutott az agyamban, miért is nem maradtam otthon, pihenni. Mereven figyeltem a szomorú tavaszt vajúdó tájat, és hallgattam a barátnőim csevegését, amibe bele-bele szóltam. Csak a csíki tetőn, a somlyói templomot megpillantván éreztem, de jó, hogy jövünk. Kopogtak a kis bőröndjeink, beérkeztünk. Nyüzsgés, mosolygós nők, kellemes hangulat, lazaság, megállt az idő. Sodródtunk a térben időben, gondolkodás nélkül. Átvették az irányítást. De jó!☺☺☺ 
A teremben szétnéztem. Uram, Atyám, mennyi nő és mennyi fiatal! Ez a meglepődésem egyre fokozódott, mikor beszélgetések, ismerkedések alatt megtudtam mennyi sokgyerekes családanya van köztük. Éreztem, öröm, hála és boldogság repeszti szét a mellkasom, mert ha ennyi imádkozó nő és családanya van a mai világban, akkor van egy reménysugár, hogy Isten segítségével minden lehetséges. Mert ha vannak ilyen imádkozó mosolygós anyák, akkor lesznek imádkozó és mosolygós gyerekek is, akik ha kis kezüket az imádkozás  után leeresztik, vannak tisztán látó szüleik, akik hitben, békességben egyengetik lépéseiket. Így lesz szép és kerek az egész. Ettől lesz újra szép a szülőföldünk, identitásunk ettől erősödik és ettől nő, nem utolsósorban a hitünk. És ami kerek, egész és szép, azt béke és áldás tölti be. És akkor Isten mindenütt jelen van. És megtelnek üresedő falvaink, városaink, visszajönnek a világgá ment, szerencsét próbáló fiataljaink. Igen, mert a régi mondás: “Hol hit, ott szeretet,hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen.”
Ezért volt nagyon nagy hála a szívemben a szervezők munkájáért, az ott levő nőkért, a barátnőimért, akikkel részt vettem. Boldogan, felemelő érzéssel jöttem, jöttünk el, megköszönve az Istennek, a szervezőknek és mindenkinek a a gyönyörű hétvégét. Újra beültünk az autóba. Már nem zavart a hideg, az eső, mert Isten egész teljességében megmutatkozott. Köszönet mindenért. (Papp Magda,  Farkaslaka)  

A számomra legértékesebb gyöngyszemmel kezdeném, ami a szombat esti „hit útja” volt. Ezen megtapasztaltam a szerető Isten végtelen irgalmát irántam, a vele való kiengesztelődés felszabaditó erejé . Úgy gondolom, hogy nagyon fontosak ezek a megállók az életünkben, amikor kicsit lelassulunk és befele figyelünk. Az előadasokból egyik kincs, amit magammal hoztam, hogy csak nyitott szívvel és kis lépésekben lehet a megszentelődés útján haladni. Ha elestem, újra fel kell állni és tovább kell menni. (Olărașu Éva, Kézdiszentlélek)

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a feleségek és édesanyák hétvégéjét, akkor azt mondanám, hogy feltöltődés. Először vettem részt ezen a rendezvényen, és már első benyomásként feltűnt a kifejezetten pozitív légkör, a kiscsoportos beszélgetéseken pedig nagy hatással volt rám a résztvevők nyitottsága, közvetlensége. A valós élettörténetek, tanúságtételek tanulságosak, helyenként megdöbbentőek voltak, sok gyakorlatias, saját életünkben jól felhasználható útravalóval. Azt hiszem, minden résztvevőből mély érzéseket váltott ki a hit útja, több bibliai idézet is újszerűen hatott a bemutatott formában. Mindegyik előadás tetszett, különösen a Borota házaspár előadása sokszor eszembe jut. Köszönöm a részvételi lehetőséget. (Koncsag-Szász Júlia Enikő, Székelyudvarhely)

Egy februári hideg reggelen szólt a telefon, szeretett barátnőm és komámasszonyom hívott, hogy elhívjon, biztasson, vegyek részt a feleségek, édesanyák hétvégéjén. Szégyellem, de kellett egy kis biztatás, nehezen mozdultam ki egyedül a család nélkül. Egy kisebb hadsereg érkezett Korondról, összesen 14 lelki feltöltődésre váró édesanya.
Az első előadásban a magyar szentekről volt szó. Vacsora után egy filmrészletet néztünk, amit ajánlok minden szeretetre éhes embernek, „Imával nyert csaták” a film címe. A filmből jobbnál jobb kérdéseket kaptunk, kiscsoportokban elgondolkozhattunk és beszélgethettünk róluk.

A szombati napot „A megszentelődés útján” című előadással kezdtük, majd műhelymunkák voltak, ki-ki melyiket választotta. Én a kamaszkorral kapcsolatos műhelymunkát választottam, mivel most ez érint a leginkább. Felidéztük a saját kamaszkorunkat, végül táncra keltünk anya-kamasz határokkal. Ebéd után imádkoztunk liturgikus tánccal bájosan és meghatóan. Egy nagyon komoly esti program várt még ránk, „A hit útja”, a belső hang, Jézus és saját keresztény mivoltunk visszapillantásai.
Vasárnap egy csodálatos szentmisén vettünk részt, ahol megáldották a kisbabára vágyó és váró feleségeket. Mise előtt pedig egy jó hazaindító előadást hallhattunk „Segítsd, hogy férfi legyen” címmel, egy csíkszeredai házaspár előadásában. Megtanultam belőke, hogy a férfiaknak szükségük van a konkrét kimondott szóra, nem értik a célozgatásokat. Pl. „Esik az eső”- mondja a feleség a férjének a telefonban, ami az ő olvasatában azt jelenti „Szeretném, ha utánam jönnél autóval”, de a férj válasza erre: „Itt is.” Egy elhatározással tértem haza. Saját szavaimat többet fogom hallatni Isten fele. (Györfi Mónika, Felsőboldogfalva)

Az eseményen készült fotók itt megtekinthetők.

 

2018-06-12T14:18:47+00:00 2017. március 18.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet