//Merjünk a szentek nyomában járni!

Merjünk a szentek nyomában járni!

„Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” – olvashatjuk Péter apostol első levelében (1,15-16). Bár a köztudatban számos téveszme él ezzel kapcsolatban, ez a felhívás nemcsak a megszentelt életállapotban élőkre, a papokra és a szerzetesekre vonatkozik. Szentté válni a hétköznapokban, a világban, a mindennapok tevékenységében, mindannyiunk feladata. Ferenc pápa ezt így fogalmazta meg egyik beszédében : ”Az életszentség nem kevesek kiváltsága, hanem mindenki hivatása!”  

Minket, a házasság szentségében élőket  is megszentelődésre hív az Úr. Hogy ez az út járható, arra a legjobb bizonyíték, hogy előttünk már sokan járták végig. Elég, ha csak  Lisieux-i Kis Szent Teréz szüleire, a Martin-házaspárra gondolunk. Ők az első házaspár, akiket együtt avatott szentté az Egyház. Hivatásukat hűségesen megélve segítették egymást az életszentség fele, és ebben a szellemben nevelték gyermekeiket is.

Mindenszentek ünnepén, amikor egy közös napon ünnepeljük az összes szentet,  azokat a megdicsőült lelkeket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg, ismételten az életszentség megélésére kapunk meghívást az Úrtól.

Mit jelent az életszentség?

Ferenc pápa a  „Gaudete et Exsultate [Örüljetek és ujjongjatok] – az életszentségre szóló meghívás a mai világban” című apostoli buzdításában azt hangsúlyozza, hogy az életszentség „az igazi élet, az a boldogság, amelyre teremtettünk”. Ez teszi széppé, értelmessé, ízessé az életet. Olyan úton járás, amely „elevenebbé és emberibbé” tesz minket. Az életszentség sokszor mellettünk, a „szomszédságunkban” van jelen, a „közelünkben élőkben, akik Isten jelenlétét tükrözik vissza”, „a szülőkben, akik nagy szeretettel nevelik gyermekeiket, a férfiakban és nőkben, akik dolgoznak, hogy megkeressék a mindennapi kenyeret.” Az életszentség útja ugyanakkor mindig egyéni, Isten személyre szabott, egyedi útra hív mindannyiunkat.

Az életszentség a „kis gesztusok útja”.

 „Ha például egy asszony kimegy a piacra bevásárolni, ott találkozik az egyik szomszédasszonnyal, és elkezd beszélni, elkezd másokat kritizálni, de egy ponton azt gondolja magában: »Nem, nem mondok rosszat senkiről«, ez már egy lépés az életszentség felé. Aztán, otthon, a fia kéri, hadd mondhassa el neki az elképzeléseit, ő pedig fáradtan ugyan, de melléül, és türelmesen, szeretettel végighallgatja, az egy újabb szentté tevő jócselekedet. Aztán rátör az aggódás valamiért, de eszébe jut Szűz Mária szeretete, előveszi a rózsafüzért, és hittel imádkozik, ez a szentség egy további ösvénye. Aztán elmegy otthonról, találkozik egy szegénnyel, megáll, és szeretettel elbeszélget vele, ez is egy újabb lépés előre.” (Ferenc pápa – “Gaudete et Exsultate”)

Az életszentség a szeretet megélése

A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint a keresztény életszentség a szeretet teljes megélésében rejlik. Az életszentség legfőbb útját Isten és a felebarát szeretetében jelöli meg (vö. Lumen gentium, 42.).

„Szeretni Istent annyit jelent, hogy megtesszük az Ő akaratát. És ezt minden ember, minden keresztény mindig teljesíteni tudja. Úgy vélem, hogy Isten akaratának megtétele a szentté válás modern útja. …Vajon tudjuk, mi Isten akarata? Hát, persze! Betartani parancsolatait, tenni állapotbeli kötelességeinket, hallgatni a lelkiismeretünk hangjára, ahol Isten szól hozzánk. És hogy ezt egyre tökéletesebben tegyük. Így az édesanya is, akinek házimunkákat kell végeznie, a munkás is a műhelyben, vagy a futószalagnál, a beteg is a betegágyán, a gyermek is, az idős ember is, a feladatokkal teli édesapa is, a rendőr, a művész, az útburkoló, a misszionárius, az író, a sportoló… mindenki, szentté válhat, mert mindenki megteheti Isten akaratát…De ez akkor lesz eredményes, ha Isten akaratát a jelen pillanatban tesszük. A jelen számít, erre kell összpontosítani.” (Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója)

Az életszentség kegyelem

Az életszentség soha nem a mi erőfeszítéseink eredménye, az életszentség mindig kegyelem. Ez nem arról szól, hogy összeszedve minden erőnket, magunkra erőltetjük pl. a kedvességet, vagy szelíden válaszolunk a körülöttünk élőknek. Nem a cselekedeteink által leszünk szentté, szent életűvé, hanem a Szentlélek bennünk és általunk elvégzett munkája által. Az életszentség nem a nagy tettekben rejlik, hanem a Krisztussal való egységben. Csak Jézus formálhat szentekké minket az ő Szentlelke által.

„Kérjük, hogy a Szentlélek ébresszen bennünk erős vágyat arra, hogy szentek legyünk, Isten nagyobb dicsőségére, és bátorítsuk egymást eme szándékunkban. Így olyan boldogságban lesz részünk, amelyet a világ nem vehet el tőlünk.” (Ferenc pápa)

Összeállította: Kertész Marika

2018-11-01T01:46:20+00:00 2018. november 1.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet