//Mi helyes és mi helytelen? (2.)

Mi helyes és mi helytelen? (2.)

Ha meg akarjuk értetni a gyermekeinkkel, hogy mi a helyes, jó példát kell mutatnunk nekik. Akár akarjuk, akár nem, gyermekeink figyelnek bennünket. Ahogy szemük láttára élünk, félreérthetetlenül közvetítjük feléjük saját meggyőződésünket arról, hogy mi a helyes és helytelen.

Több felmérés alapján a körülöttünk élő fiatalok közel felének egyáltalán nincs felnőtt példaképe, akire felnézhetne. Nincs előttük senki, akinek az élete példát mutatna nekik, senki, akit szívesen követnének. Senki, aki megmutatná nekik, mit jelent szilárd alapok és magas erkölcsi mérce szerint élni.

Dorothy Law Nolte amerikai író egyik híressé vált írásában foglalta össze azokat a jó és rossz hatásokat, melyek a szülők példamutatása nyomán alakulnak ki gyermekeikben. Minden sora egy-egy bölcs gondolat.
„Az a gyermek, akit kritizálnak, megtanul ítélkezni. Az a gyermek, aki ellenségeskedést tapasztal, agresszív lesz. Az a gyermek, akit gúnyolnak, félénkké válik. Az a gyermek, akit megszégyenítenek, bűntudattal lesz tele. Az a gyermek, akivel türelmesek, maga is türelmet tanul. Az a gyermek, akit bátorítanak, megtanul bízni. Az a gyermek, akit dicsérnek, értékelni fogja a másik embert. Az a gyermek, akivel igazságosan bánnak, megtanulja, hogy igaz­ságos legyen. Az a gyermek, aki biztonságban érzi magát, megtanul hinni. Az a gyermek, aki elismerést kap, megtanulja elfogadni önmagát. Az a gyermek, akivel barátságosak, és akit elfogadnak, megtanulja fölfedezni a szeretetet a világban.”

Ha a gyermekeinknek el kell fogadniuk azt a gondolatot, hogy létezik abszolút mérce az igazságra, akkor látniuk kell, hogy mi magunk is hiszünk benne. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az életünknek, ami gyermekeink szeme előtt zajlik, tökéletesnek kell lennie.

Ha azt szeretném, hogy gyermekeim olvassanak, akkor engem is lássanak gyakran olvasni, ha nem szeretném, hogy folyamatosan a képernyőket simogassák, én se tegyem azt. Ha azt szeretném, hogy gyermekeim felismerjék a becsületességben rejlő értéket, ügyelnem kell arra, hogy az adóbevalláskor ne csaljak, befizessem az áfát, és méltányos bért fizessek az alkalmazottaimnak.

A Szentírásban is ott a sorrend: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma (én, az Isten) parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (MTörv 6,6) Tehát előbb legyen ott a szívedben a mérce, az értékrend, és csak azután ismételgesd és beszélj azokról gyermekeidnek!

Időnként jó, ha ellenőrizzük, hogy az igazság abszolút elvei szerint élünk-e a családunk előtt. Van-e valami rejtegetni való az életemben? Bizonyította-e viselkedésem ezen a héten, hogy hiszek az abszolút erkölcsi értékrendben? Megtiltok-e a gyermekeimnek olyan dolgokat, amit saját magamnak elnézek? Nyitott vagyok-e a kritikára? Hajlandó vagyok-e gyermekeim segítségét kérni abban, hogy figyelmeztessenek, ha nem élek összhangban az elveimmel?

Szülőként folyamatosan tanulunk és növekszünk. Mégis mire úgy érezhetnénk, hogy végre jó szülőkké váltunk, addigra gyermekeink felnőnek, és kirepülnek otthonról.

Tudom, hogy az élet kérdéseire még messze nem ismerem az összes választ. De azt is tudom, hogy van egy fölöttem álló hatalom, aki ismeri, és ezért próbálok mindig Istenre mutatni, amikor gyermekeimmel a helyes döntés kérdéséről beszélgetek.

Hiszem, hogy szülőként így minden döntésükhöz biztos alapot nyújthatunk. Meg kell adjuk nekik a lehetőséget, hogy megismerjék az abszolút mércét, és így különbséget tehessenek helyes és helytelen között. Kertész Tibor

Mi helyes és mi helytelen? (1.)

2019-09-19T08:33:01+00:002019. szeptember 19.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet