//MINDENNAPI FESZÜLTSÉGEINK (1.)

MINDENNAPI FESZÜLTSÉGEINK (1.)

Emlékeszem egy régi, egészen rövid reklámfilmre. Valahányszor a képernyőn villódzott, mindig bosszankodtam rajta. Egy magas, ragyogó, hullámos hajú szőkeség hátraveti a fejét és csábos hangon búgja: „mert megérdemlem”. Lehet, hogy csak az irigység miatt gondoltam: ez az ember megengedheti magának, hogy foglalkozzon magával, én meg alig tudok időt szakítani a legfontosabb dolgaimra. De lehet, hogy a vészjelző szólalt meg bennem…

Talán vannak listáink tele feladatokkal, amelyeket egy egész hónap alatt sem tudnánk elvégezni. Talán már látjuk, hogy ma este is lemondhatunk arról, hogy időben menjünk aludni. Tovább hajtunk, pedig a testünk a fáradtságtól már régen alvás után kiált.

Nemrég találtam egy listát a szellemi, érzelmi és testi túlterheltség tüneteiről, a testünk „vészjelzései” esetén érdemes újra meg újra átnézni. Talán már észrevettünk néhány figyelmeztető jelet: könnyen legyűrnek a fertőzések, gyakran jelentkezik a migrénes fejfájásunk, általánossá vált gyengeség és aluszékonyság, izomfájdalom és izommerevség miatt panaszkodunk, reggel nehezünkre esik a fölkelés. Közben meg úgy érezzük, hogy a mindennapi feladatok meghaladják az erőnket, alacsony az önértékelésünk, inkább távol maradnánk az emberektől, a közös programoktól, túlzott érzékenységgel reagálunk a környezetünkben élőkkel való kapcsolatainkban, minden kilátástalannak tűnik.

Érdemes megfontolnunk a szakemberek tanácsát: ha a túlterheltség eléri azt a pontot, hogy más emberekkel való kapcsolatainkra is kihat, akkor muszáj pihenni, a tempóból visszavenni, szünetet tartani. Ha továbbra is csak másokról gondoskodunk, és saját szükségleteinkkel nem törődünk, akkor súlyosbodnak a tünetek. Ha létezik olyan helyzet, ahol „egy gramm megelőzés többet ér, mint egy mázsa orvosság”, akkor ez az! A túlterheltségből fakadó kimerültség legyőzésére legjobb a megelőzés, vagyis ha visszafogunk a munkatempóból.

Van néhány módszer, amely segít abban, hogy a túlhajszoltság tünetei ne is jelentkezzenek komolyabban.

Először is jó, ha keresünk egy zavartalan helyet, ahová mindennap elvonulhatunk. Az egyedüllétben az ember elcsöndesedik, feloldódik és megtalálja a jó irányt.

Ha depressziósak, ingerültek vagyunk, valami konkréttal kell kezdeni, mint például matematikafeladatok megoldásával, vagy egy kirakós játék összeállításával. Valami, ami mozgásban tartja az agyunkat és kiemel a hétköznapi rutinból. Ha a mindennapi elvárások túlzottan megterhelnek, énekeljünk el egy dalt, tegyünk egy feszültségoldó sétát. Vagy kezdjünk valamilyen alkotó tevékenységbe, kézműves-foglalkozásba, pepecselésbe, de ha ahhoz van kedvünk, főzhetünk valami különlegeset is.

Tanuljuk meg elfogadni más emberek elismerését, köszönetét! Nem kell visszautasítani a dicséretet, elfogadhatjuk egy egyszerű „köszönöm”-mel. Tartsuk távol magunkat a romboló kritizálgatástól, akár mások, akár önmagunk ellen irányul ez. Nagyvonalúan dicsérjünk meg másokat, nyíltan és őszintén kimondhatjuk, amit értékelünk bennük. A szeretet adásának és elfogadásának állandó körforgása új erőket mozgósít bennünk és gyógyítólag hat ránk.

El kell fogadnunk, hogy csak azokon a dolgokon tudunk változtatni, amelyeket mi irányítunk. Néha gyanútlanul megengedjük, hogy olyan körülmények, események vagy személyek kizökkentsenek a kerékvágásból, amikhez semmi közünk sincsen. Ha elhagyjuk a „bár másképp lehetett volna” és hasonló kifejezéseket, akkor olyan dolgokra tehetjük szabaddá gondolatainkat és energiáinkat, amelyeken valóban változtathatunk. (folytatjuk) Kertész Tibor

2019-10-28T11:16:32+00:002019. október 17.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet