Főoldal/Hírfal/Szülők iskolája-tábor/Nyári táborozás szülőiskolával

Nyári táborozás szülőiskolával

Augusztus 2-a és 5-e között a Szentegyháza közelében levő Szelterszen, a Szent Gellért Rehabilitációs és Rekreációs Házban a Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Munkacsoportja másodjára szervezte meg a „Szülők Iskolája” nevet viselő programot. A tizenharmadik alkalommal megtartott egyházmegyei nyári családos táborba ezúttal tizenhét család jött el.

Az év különleges időszaka, amikor az egész család együtt nyaralhat. A felgyorsult életritmusunk ellenére is próbálunk az évből legalább néhány napot kiszorítani, hogy részünk legyen ebben a különleges, energiáinkat feltöltő élményben. Ha az együttlét ráadásul meghitt beszélgetésekre alkalmat adó, lelki élményeket is nyújtó program, akkor ez többletet jelenthet a család minden tagja számára.

A szervezők a tavaly kialakult rendszert követve a Gyulafehérvári Főegyházmegye főesperességeit kérték fel, hogy kerületeikből ajánljanak egy-egy családot, így ezúttal is olyan táborozók jelentkeztek, akik ritkán, vagy mindeddig soha nem vettek részt a Családpasztorációs Központ által szervezett rendezvényeken.

A táborban ezúttal sem volt egy, a témát felvezető fő előadó, a rendezvény három napján délelőttönként a felnőttek a családmunkacsoport önkéntes házaspárjai és munkatársai által felvezetett gondolatok kapcsán beszélgethettek.

Az idei fő téma a gyermekkori jellemformálás volt, a beszélgetések a tábor mottójából, Szent Pál apostolnak a Galatákhoz írt levele egyik verséből indultak ki: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” Gal 2,20

– Istent jobban érdekli az, hogy milyenek vagyunk, mint az, hogy mit teszünk. A jellemünk jön velünk a mennybe, nem a karrierünk. Az üdvösség szempontjából az a legfontosabb, hogy úgy éljünk, hogy közben Krisztushoz hasonlókká váljunk – hangzott el az első nap bevezetőjében.

Az erős fegyverként rendelkezésünkre álló, gyermekeink, de a saját jellemünket is formáló imádság, a hitelességünk, a megbocsátó szeretetünk, minden kioktatásnál hangosabban beszélő cselekedeteink, jó példáink, a Szentírás zsinórmértéke, a gyermekeinkkel kialakított személyes, bizalmi kapcsolatunk, következetes fegyelmezésünk – mind-mind szerepük van gyermekeink jellemének formálásban, azért, hogy kialakuljon bennük az engedelmesség, a tisztelet, az önuralom, az önfegyelem, a felelősségérzet.

A serdülők valamint a fiatalt felnőtt kort megért gyermekek jellemformálása volt a második nap témája. Elhangzott, hogy a kamaszokat igazából nevelni már nem nagyon lehet, inkább csak mellettük kell állni. Számukra a legnagyobb érték a szabadság, az, hogy kipróbálhassanak dolgokat, és ilyenkor a szülőknek tudatosítaniuk kell, hogy a gyermek nem ellenük fordult, csak keresi a saját útját. Ellentmondásos lehet a velük való kapcsolat, mert miközben szülőként azt várnánk tőlük, hogy engedelmeskedjenek, igazából azt is szeretnénk, hogy önmagukért és Isten ügyéért ki tudjanak állni.

A békesség érdekében fontos kivárni a kamaszkori átalakulás végét, próbáljunk humorral reagálni minél több helyzetre, próbáljunk bízni bennük, és ezt mutassuk is ki. Ugyanígy segíthetnek a napi közös étkezések, amikor lehetőséget adunk a megbeszélésre, találkozásra, de ugyanígy fontosak a közös családi programok, kirándulások is.

Egyik gyerekünk sem a mi tulajdonunk, ajándékba kaptuk, Isten ránk bízta egy ideig őket, de egyikük sem úgy lesz felnőtt, ahogyan mi akarjuk, hanem mindegyik a maga útját fogja járni – és ez nem baj.

Ha mellettük álltunk, ha látták a jó példáinkat, akkor ugyanazokat az értékeket fogják képviselni, amiben mi is hiszünk, csak nem akkor, nem rögtön, amikor mi akarjuk látni. Ez érvényes az Istennel és emberekkel való kapcsolatukra, a pályaválasztásukra is.

A kamasz vagy felnőtt gyerekeinkkel való kapcsolatunk akkor lehet igazán jó, ha jóban vagyok Istennel és jóban vagyok a párommal is. Ha állandóan magammal vagyok elfoglalva, és azt nézem, hogy miben lehetek jobb, a gyerekeim háttérbe szorulnak. Szülőként is úton vagyunk, a saját jellemünk is formálódik, alakul.

Igaz, hogy szülőként Isten gyermekei vagyunk, de a mi gyermekeink nem Isten unokái – ők is Isten gyermekei, ezért előbb-utóbb a saját útjukra kell engedjük őket. Ha hátat is fordítanak mindannak, amiben hiszünk, akkor még mindig erős eszköz a kezünkben, hogy mi továbbra is hiszünk és példát mutatunk nekik.

– Volt egy fontos gondolat, amit lejegyeztem magamnak: „mi a hátunkkal nevelünk.” És valóban így van, a gyermek a példát nézi, azt hogy az édesapja, édesanyja mit tesz: először utánzással, majd tudatos követéssel a látott értékeket fogja magába szívni. Eszerint válik természetessé, hogy templomba megyünk, hogy Krisztus Urunk szavára figyelünk, az Igét hallgatjuk, olvassuk, hogy minden este imádkozunk, hálát adunk – emelte ki kérdésünkre Szénégető István marosvásárhely-remeteszegi plébános, a tábor lelki vezetője.

A főegyházmegyei családreferens szerint fontos az előző generációk tapasztalata, hogy egy-egy családban az idősebb, az öreg “őrködjön” az unokái felett, és regéljen nekik: nemcsak a régi, háborús időkről, hanem arról, hogy a családban kik voltak egészségesek, betegek, hogyan küzdöttek meg a szülők, nagyszülők egy-egy nehéz, konfliktusos helyzettel.

– Ha a szülők továbbadják ezeket a családon belüli megküzdési stratégiákat, amikor a gyermekek nehéz helyzetbe kerülnek, eszükbe juthat az elraktározott ismeretanyag, hogy ezt már a mi családunkban édesanyámnak, édesapámnak, nagyszüleimnek sikerült megharcolni, és ha nekik sikerült, akkor, nekem is fog: lehet, hogy eszköztelenül, térden állva, de akkor is megharcolom – tette hozzá Szénégető István.

A plébános szerint kiemelkedően szép pillanat volt, amikor egy háromgyermekes édesanya esti mesére hívta a tábor kisebb gyerekeit, akik úgy vették körül, mint a tyúkot a kiscsibék. A családban mondott mesék fontosak, összehozzák a családtagokat, feloldják a feszültségeket, önfeledtté tesznek.

A harmadik nap a digitális világ gyermekeinkre kifejtett hatása kapcsán folyt a beszélgetés, hogy az életünk egyre nagyobb területét meghatározó technika összehozza, vagy inkább szétzilálja a családot, hogy ez a digitális világ miként hat gyermekeink jellemének a fejlődésére.

Érdekes tény, hogy míg számunkra sok esetben a technikai fejlődés tempója elképesztőnek tűnik, addig a gyerekeinket egyáltalán nem zavarja. Mert míg mi csak „digitális bevándorlók” vagyunk, ők a „digitális benszülöttek”.

Egy mai szülőnek ezekkel a kétségekkel és feladatokkal kell megküzdenie a nevelés során, és ebben a küzdelemben – először az emberi kultúra történetében – nem tud az előző generáció tapasztalataira támaszkodni. Szülőként nekünk kell alakítanunk a drámai változásokat azért, hogy a gyermekeink számára élhetőbb világot teremtsünk, és közben úgy kell őket nevelnünk, hogy képesek legyenek ezt az egyre bonyolultabb világot biztos kézzel kormányozni.

Az idei Szülők Iskolájának fontos részei volt a délutáni, lazább, szabadidősebb tevékenységek, a csütörtök délutáni műhelymunkák, amelynek keretében a gyerekek a horgászatról, a magyarság szimbólumairól tanulhattak, társasjátékozhattak, kézműveskedhettek, vagy megtervezhették álmaik családját.

A pénteki nap a kirándulásról szólt, ezúttal a szelterszi kőbánya és annak környéke volt a célpont, később az augusztusi kánikulában jó volt csobbanni a táborhely mellett folyó hegyi patakban, amely mágnesként vonzotta a gyerekeket. Ugyanaznap este már a hatalmas tábortűz körül szólt a nóta és zajlottak a játékok, és aki eléggé türelmes volt, sült szalonnát is kapott.

A nyári táborok jellegzetes hangulatát, zamatát már évek óta a lelki programok határozzák meg, a reggeli és esti imák, a dicsőítő énekek. A napot záró szentmiséken a megtapasztalt élményeket, megszülető elhatározásokat, vágyakat vihették a családok Isten elé, a szentségimádás ebben az évben is meghitt találkozást jelentett az Oltáriszentségben jelen levő Megváltóval.

A rendezvény légköréhez nagymértékben hozzájárult az annak otthont adó hely befogadó „lelke”, György Ida és Attila vendégszeretete is, ők az 1993-ban a Szent Gellért Alapítvány számára megvásárolt ház tulajdonosai, ugyanakkor a családpasztorációs munkacsoport tagjai is.

Köszönet György Idának, hogy a táborozó gyerekeknek betanította Szent István királyunk, Szent Imre herceg és lovagkirályunk, Szent László életének egy-egy mozzanatát bemutató misztériumjátékot, amelyet az apróságok nagy odaadással játszottak el.

– Programunk bátorítás lehet a különböző plébániákon működő családos kisközösségek, csoportok számára is, fontos lenne, hogy a szülők szülőkkel találkozzanak, és ne csak valamiről, akárhogyan beszélgessenek, hanem a gyermekeikről, a gyermeknevelés kérdéseiről. Emellett talán a legfontosabb, amit Marosvásárhelyen hétfőn esténként, hetente egyszer az édesanyák egy csoportja gyakorol, hogy a gyermekeikért külön-külön és név szerint is imádkoznak – összegzett az idei „Szülők Iskolája” kapcsán Szénégető István családreferens plébános.

A szelterszi tábort a családokat ajánló főesperességek mellett a Hargita Megyei Tanács támogatta.

Kertész Tibor

A táborban készült fotók gallériánkban tekinthetők meg. Még több fotó még ITT.

 

2017-08-11T12:23:08+00:00 2017. augusztus 10.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet