Sokak számára talán bonyolultnak tűnik a szerelem életben tartásának receptje a tartós párkapcsolatban. Hogyan lehet nemcsak „jól kijönni egymással” a házasságban, hanem egymás iránti szenvedélyünket évtizedekig, egy egész életen át fenntartani? Úgy gondolom, hogy elsősorban mi kellünk ehhez. Nem az ürügyeink, a kifogásaink, hanem a rászánásunk.

Sokan azt tartják, hogy egy párkapcsolatban, házasságban a romantika elkopik, a szerelem idővel elmúlik. Mintha törvényszerűvé válnának az ismert Zorán-dal sorai: „a szerelemnek múlnia kell…, fájnia kell…” Néhányan még talán hozzáteszik, hogy a szerelem átalakul szeretetetté. De ez így annyira lehangoló!

Napjainkban elterjedt az a tévhit, hogy a házasság magától jön és egyszerűen működik, ám az egymásra figyelés és együtt töltött idő nélkül aligha lehet egészséges a férjek és feleségek kapcsolata.

Valóban vannak élethelyzetek, amikor bonyolultnak és kivitelezhetetlennek tűnik a szerelem életben tartása: megszületnek, felnőnek, majd a saját útjukat járják a gyermekeink, pörögnek és szürkülnek a hétköznapok, gépiessé válnak a mondataink, kiszámíthatóvá, megszokottá a gesztusaink. Azonban ennek ellenére sem kellene lemondanunk a romantikáról.

Ebben erősít meg a vasárnap elkezdődött Házasság hete idei, Randevú – egy életen át mottója is.

A Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központja idén úgy próbált segíteni a házaspároknak, hogy „szerelmes kalandtúrával” készült erre az időszakra. Tíz randevúötletet, bátorító idézeteket tartalmazó „online füzetet” szerkesztettünk, és a visszajelzések alapján nagyon sok párkapcsolatnak segítettek a megfogalmazott együttlétötletek.

„Hihetetlen volt számunkra, hogy a randikon olyan gondolatok, sérelmek, érzések bukkantak a felszínre, melyekről sose beszéltünk a tízéves kapcsolatunk és a négy év házasságunk alatt” – fogalmazott élménybeszámolójában az egyik házaspár.

„Beiratkoztunk egy tánckurzusra. A bemutatkozásnál mondta is a párom, hogy erővel hoztam el, de a másfél óra végén széles mosollyal távozott: eljött, kilépett a komfortzónájából, köszöni, hogy a harmadik házassági évfordulónk előtt kipróbáltuk a társasági táncot. És én örülök, hogy egy életvidám férfi mellett élhetek, aki igyekszik jó hangulattal élni meg minden maradandó pillanatot” – írta visszajelzőjében egy feleség.

„Köszönjük az ötleteket és a kezdeményezést, mert ha nincs ez, akkor ugyanúgy eltelnek a mindennapjaink anélkül, hogy megharcoltuk volna az időt egymásért. Így viszont mindkettőnket sarkallt, hogy szervezzük, készüljünk” – vallotta be egy másik randevúzó pár.

Valóban így van: a szerelmet egy kis romantikával visszalophatjuk a több éves kapcsolatba is, és így éveken át megőrizhetjük frissességét, életteliségét.

És mi lehet az a „drága” ár, amelyet a minőségi időért, figyelemért kell fizetnünk? Gyakoroljuk, hogy ezeken a romantikus alkalmakon nem a háztartásé az idő, hanem a házasságé. Tanuljuk meg erre az időszakra másra bízni a gyermekeinket, és legyenek olyan estéink, amikor nem a munkáé a főszerep! Döntést hozhatunk arról, hogy nem a gyermekeink ügyes-bajos dolgait beszéljük át. Készülünk ezekre az alkalmakra, kipihenjük magunkat, hogy frissek, odaadóbbak legyünk, de lehet, hogy ennek érdekében a megelőző estén le kell mondunk a levelezgetés, internetezés vagy a tévézés csábításairól. És az elhatározásaink útjába ne álljanak a halomba rakott kifogásaink, hogy miért nem tudunk minőségi időt szánni a társunkra…

Ha az együttjárók, jegyesek, házaspárok ennek nyomán kedvet kaptak egy kis randevúzgatásra, ITT még mindig megtalálják az „ötlettárunkat”.

Kertész Tibor