//Szelíden, csendesen szólít az Úr

Szelíden, csendesen szólít az Úr

Advent közeleg. Mi van a szívünkben, életünkben? Tudjuk-e, akarjuk-e engedni, hogy a mi szerető Istenünk kezdjen munkálkodni, életet fakasztani a pusztaságainkban? Segítsük mi is Isten “szívformáló” munkáját!

Sokaknak talán csak az jut eszébe az évnek erről az időszakáról, hogy év végéhez közeledve még többet kell lótni-futni, még többet kell teljesíteni a munkahelyen. Otthon is jó lenne rendet rakni, kitakarítani. A karácsonyi ajándékokat is be kellene szerezni. Bármerre járunk, csillogás, fényesség. Vannak bevásárlóközpontok, ahol már hetek óta „karácsonyi hangulat” uralkodik.

De vajon mi, pontosabban ki uralkodik a szívünkben, az életünkben? Mert nem az a fontos, hogy mi van körülöttünk, hanem, hogy mi zajlik bennünk. Persze nem könnyű kizárni, figyelmen kívül hagyni a külső zajt, az elterelő körülményeket, de nem is lehetetlen.

Emeljük fel tekintetünket és halljuk meg az isteni hívó szót! Szelíden, csendesen szólít minket az Úr, magához akar édesgetni. A pusztába akar vezetni, hogy a szívünkre beszéljen.

Számodra hol van ez a puszta? Hol van az a hely, ahol igazán tudsz találkozni Istennel? Menj oda, mert azon a helyen már vár téged az Úr. Hagyd magad mögött a világ zaját és menj, gyönyörködj a te Uradban, ülj le a lábaihoz, és hallgasd a szavát! Engedd, hogy megszeretgessen! Megkeményedett szívedet egyedül csak az ő szeretete tudja felolvasztani, érzővé tenni. Lásd be, hogy szívcserére van szükséged! Jézus azt ígéri, hogy elveszi kőszívedet és érző, hússzívet ad neked, kiveszi szívedből a szomorúságot, a haragot, a nyugtalanságot. Engedd meg neki, hogy elvégezze benned „életmentő műtétjét” és új emberré formáljon téged! Kertész Marika

“Istenem,

látod, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…

Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, leszünk boldogabbak!

Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak, mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny,törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.

Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – emberi módon, emberien.

Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.

Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre. Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem! Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket. Adj békét, mindannyiunknak Uram!” (Tamásy Éva)

 

2018-11-29T12:40:51+00:00 2018. december 1.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet