👁🗨 932
A Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs bizottsága partnerségben a csíkkarcfalvi római-katolikus plébániával, hetedik alkalommal szervezett nyári tábort a Szentegyháza melletti Szelterszen, Szülők iskolája néven. A Szívtől szívig – A családi kommunikáció művészete mottóval meghirdetett szabadidős lelki programra idén inkább kisgyermekes családok jöttek el, többnyire Csíkszeredából és környékéről, Székelyudvarhelyről és a Gyimesekből, de egy család egyenesen Dániából tért haza, hogy részt vehessen a rendezvényen.
Korábban a rendezvényt egy sokkal szabadabb műfajban, főegyházmegyei családos táborként hirdettük meg, de azt tapasztaltuk, hogy a szülővé válás folyamata megköveteli, hogy bizonyos életeseményekre, témákra fókuszálva tanuljanak is a családok – szakemberektől is, de főként egymás élettapasztalatából, élményeiből merítve.
A Szent Gellért Alapítvány tulajdonában levő területen megszervezett tábor első napján az ismerkedésnek, a terepszemlének jutott főszerep. Míg a szülők különböző játékok segítségével próbáltak összerázódni, addig a gyermekek maguk is hasonló foglalkozásokon vehettek rész.
Szénégető István, a marosvásárhely-remeteszegi Szent Család-templom plébánosa, a családpasztorációs bizottság titkára tartott felvezető előadást annak kapcsán, hogy hogyan kommunikált Jézus, az Istenember.
– Jézus Krisztusban megkaptuk a kommunikáció örök modelljét. Ő nagyon egyszerűen beszélt, az elvontság világából menekülve egyszerű nyelvezetet használt. Annyira egyszerű fogalmakat használt, hogy egy kisgyermek is megérthette a mondanivalóját, történeteit. Az érzelmekre is hatott, de ebben nem volt túlzó, szenzációhajhász – emelte ki Szénégető István, aki annak kapcsán is adott ötleteket, hogy hogyan lehet a jézusi kommunikációt a család hétköznapi életében, a házastársi, illetve a szülők és gyermekek közötti kommunikációban alkalmazni.
A tábor első napjának délelőttjén a meghívott előadók Szigyártó Adrienn pszichológus, szupervízióköteles pár- és családpszichoterapeuta, illetve Kedves Rita segítőnővér, szociális munkás a család nyolc életszakaszban való működése kapcsán tartott interaktív foglalkozást a házaspároknak.
A résztvevők az éppen megélt, aktív életszakaszuk alapján gyűjtötték össze a gyerekek nélkül élő családok, a csecsemőkorú gyerekeket nevelő szülők, az óvodás, kisiskolás és serdülőkorú gyermekeket nevelő szülők, illetve a gyermekeiket kibocsátó, valamint a még aktív és inaktív szülők életállapotának jellegzetességeit, ezzel is tudatosítva a saját élciklusuk legfontosabb, az előző életszakaszhoz képest új szükségleteit, veszteségeit, megoldásra váró feladatait, viszonyulásait – az anya, az apa és a gyerekek szempontjából.
– Nagy élmény volt jelen lenni a táborban és köszönöm a lehetőséget. Jó volt ennyi befogadó, nyitott családot látni, ahol a férj és a feleség együtt vannak, körülöttük a kisebb, nagyobb gyerekekkel, nyitottak, keresik a fejlődési lehetőségeket, képesek a fejlődésre. A központi témánk az volt, hogy hogyan tudunk figyelni egymásra, milyen dimenziói vannak a kommunikációnak, ami az egység, a családi közösség támogatására tudunk fordítani. A tranzakcióanalízist használtuk, hogy jobban megértsük magunkat, a kapcsolatainkat, hogy milyen énállapotban vagyunk jelen a kommunikációban, hogy ennek hol vannak a csapdái, illetve, hogy hol vannak a fejlődés lehetőségei. Hisszük, hogy ha mindezt megértve a család egysége erősödik, abban benne van Isten is, és ezt együtt itt meg tudtuk tapasztalni – foglalta össze kérésünkre tapasztalatait Kedves Rita segítőnővér a Szülők iskolája tábor egyik előadója.
– A résztvevő házaspároknak arról is beszéltünk, hogy a családban, mint egy rendszerben való együttélés folyamat, amely egyfolytában változó: nagyon sok szakaszon megy keresztül, életciklusokon, sok kihívása, feladata, lépcsője, vesztesége van, de hogy ezt együtt, egymásra figyelve hogyan tudják áthidalni a családok, és hogyan lehet ezt jól együtt csinálni. Azt is próbáltuk együtt megnézni, hogy mi az, amit mi kaptunk együtt mintaként, mi az, amit tovább viszünk a családjainkban, és hol vannak azok a pontok, ahol javítani tudunk mindazon, amit már felismertünk. Arról is szó volt, hogy hogyan tudunk pozitívan fegyelmezni, hogyan tudunk a gyermekeinkkel együtt problémákat megoldani, hogy ismerjük-e a saját határainkat, és ezzel együtt tudunk-e segíteni a gyermekeinket, hogy egészséges határokat tudjanak ők maguk is felállítani maguknak. Értékes pillanatok azok, amikor a feleség megszorítja a férj kezét, vagy ahogyan a férj sokatmondó pillantást vált a feleségével, és közben körülöttük ott vannak a gyermekeik és így egészében válnak maradandó élménnyé az elhangzottak – összegzett a tábor másik előadója, Szigyártó Adrienn pszichológus. Hozzátette: jó volt látni, ahogyan a résztvevő családok a maguk számára fogalmazták meg, hogy a régi hagyományok – csak azért mert régiek és hagyományok – nem mind követendők, hogy érdemes kilépni időnként a komfortzónából és hagyni, hogy az új, a jobb hasson ránk.
Péntek délelőtt ellátogatott a táborozóhelyre Borboly Csaba megyetanácselnök, a rendezvényt támogató Hargita megyei önkormányzat vezetője is, aki elmondta: ha a családok nem a hit, a szeretet és a remény jegyében tervezik meg az életüket, nehezebben veszik a nehézségeket, kihívásokat.
– Egy rohamosan változó világban, ahol szakmák, vállalkozások tűnnek el, a családok adják meg azt a békét és biztonságot, amely lehetővé teszi az újrakezdést. Ilyen körülmények között ezek a táborok, programok kapaszkodót jelenthetnek. Azt szeretnénk, ha minél több ilyen eseményre kerülne sor, ahol családok, a felnövekvő gyerekek egy egészséges értékrend alapján kapjanak lehetőséget a fejlődésre, a jövő tervezésére – emelte ki Borboly Csaba.
A családos tábor hangulatát a délutáni programok is meghatározták, a nők és a férfiak külön csoportokban vettek részt a Szexualitásunk – mint a kommunikációnk egyik formája című beszélgetésen, de a serdülőknek is szerveztek kommunikációs lehetőségekről szóló, illetve a szerelem és a párválasztás témáját előtérbe helyező foglalkozásokat.
A napirendet idén is a reggeli és esti imák, a közös szentségimádás foglalta keretbe, lehetőség volt minden nap szentmisén is részt venni. A szabadidős programok közül a kirándulás, a délutáni szabad beszélgetések és a tábortűz lett sokak kedvence.
A szülők és gyermekeik konkrét elhatározásokkal tértek haza, a program végén megtartott kiértékelőn mindenki egy-egy mondatban fogalmazta meg, hogy mi az, amit hazavisz a „hátizsákjában”, és mi az, amit abból próbál életre váltani.
Kertész Tibor
TÁMOGATÓNK:
Hagyj üzenetet