👁‍🗨 34

Egy házasságban a két születési család közötti különbségek megértése segít a házasoknak abban, hogy egymáshoz közelebb kerüljenek és egymást jobban megértsék. A Katolikus.ma cikkét szemlézzük, Dr. Seidl Ambrusné fordításában. 

Mennyire voltak szeretetteljesek az ön szülei a gyermekeikkel? Milyen módon mutatták ki szeretetüket? A házimunkákat szigorú rend szerint megszabva, vagy spontánabb módon, a család változó igényeinek megfelelően osztották ki? Az egymással való érintkezés formája, a konfliktusok megoldása, az a mód, ahogyan a szerepek elosztásra kerülnek a családon belül, mélyen gyökerező vonásai annak a családnak, amelyikben felnőttünk.

Eredeti, születési családunk, tehát az a család, amelyikben nevelkedtünk, egész életünkre szóló befolyással van ránk. A kutatók megállapítottak bizonyos „családi tényezőket”, amelyek minket egyéni családtagokká alakítanak és befolyásolják személyiségünket vagy azt a módot, ahogyan a jövővel szembesülünk.

Ezeknek a családi tényezőknek a feltárása segíthet abban, hogy világosan lássuk, milyen stílusú volt eredeti családunk, illetve meghatározhassuk a saját családi- és házaséletünkkel szemben kialakított elvárásainkat. Ezáltal könnyebb lesz az érintkezés házastársunkkal és jobbá válik a családi környezet.

Két család kapcsolódik, hogy abból egy újat alkossunk

Egy jegyespár, amelyik házasságra szándékozik lépni, szembekerül azzal a kihívással, hogy összeegyeztessen és egybefoglaljon két életet, és abból kiindulva „új” életet kezdjen. Még azok a párok is, akik évek óta együtt élnek, szembesülhetnek ezekkel a kérdésekkel.

Soha nem késő meggondolni, miért gondolunk és cselekszünk bizonyos módon. A szerelem olyan erő, amely arra sarkall minket, hogy megismerjük magunkat és változtassunk, javítva eddigi önmagunkon. Ezért minden párnak lehetőséget kellene kapnia, hogy életüknek erről a szakaszáról többet tudjon meg.

Talán azok az elvárások befolyásolnak minket a leginkább, amelyek még eredeti családunkban gyökereztek belénk. Egészen kis korunk óta megfigyeltük, hogyan hoztak szüleink döntéseket a családunkban, és milyen volt a többiek felé kapcsolataiknak a dinamikája. Ezek az elemek formázták életünket, elvárásainkat és magatartásunkat.

Kapcsolatunk feltérképezése

Felnőttként tudomásul kell vennünk, hogy mik a saját elvárásaink a saját családunkkal szemben. Térképezzük fel saját kapcsolatunkat, azt, hogy milyen módon végezzük el dolgainkat és mit remélünk. Lehet, hogy ezek az elvárások számunkra természetesnek tűnnek, de a párunk számára nem okvetlenül azok.

Ezeknek a különbségeknek vagy hasonlóságoknak a jobb megértése igen hasznos annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk társunkhoz, többet tudjunk meg saját magunkról és a személyről, akit szeretünk. Arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk azon, mit is várunk el, és mit tudunk mi magunk hozzáadni a házasságunkhoz.

Jó ötlet, ha alkalmat keresünk egy jó beszélgetésre társunkkal e tárgyban. Találjunk rá alkalmas helyet, ahol semmi sem téríti el figyelmünket. Jelöljünk ki egy órát egy találkozóra, készítsünk egy csésze finom teát vagy kávét, és koncentráljunk pár percig, hogy minél többet tudjunk meg a másikról és kapcsolatunkról.

Tegyünk fel egymásnak kérdéseket, meséljünk történeteket, hallgassuk meg, mit mond a másik. Értékeljük ki a múltunkban látott magatartásokat és a megörökölt értékeket. Vitassuk meg, mit tartottak fontosnak a családjaink gyermekkorunkban.

Tíz családi tényező, tíz megvitatandó téma

1.   Érzelmi közelség: hogyan fejezik ki a család tagjai szeretetüket egymás iránt, hogyan segítik, támogatják egymást kölcsönösen?

2.   Érzelmi kifejezőkészség: Hogyan bátorítják a család tagjait abban, hogy nyíltan kifejezzék választásaikat és érzelmeiket?

3.   Konfliktusok: Hogyan kezelik a konfliktusokat? A családtagok nyíltan kifejezhetik-e haragjukat?

4.   Függetlenség: Mennyire bátorítják a családtagokat, hogy maguk hozzák meg döntéseiket és oldják meg saját problémáikat?

5.  Siker: Mennyire ösztönzi a család az övéit, hogy a sikerre és a versengésre helyezzék a hangsúlyt az iskolában, a sportokban és a karrierben?

6.   Kultúra: A családot mennyire érdeklik a társadalmi, oktatási, szellemi és kulturális kérdések, és mennyire vesz részt ezekben?

7.   Szabadidő-eltöltés: Mennyire fontosak a család számára a sport- vagy szabadidős tevékenységek?

8.   Vallás: Milyen mértékben értékeli a család a vallásgyakorlást és az erkölcsi értékek elsajátítását?

9.   Szervezettség: Milyen fontosságot tulajdonít a család a tevékenységek megtervezettségének, a családi összejöveteleknek, az anyagiaknak, a családon belüli korlátoknak és felelősségeknek?

10.   Ellenőrzés: Hogyan gyakorolják a hatalmat és tekintélyt a családban: határozottan, szeretettel, ridegen, netán időnként hatalmaskodóan?

Mindenki személyesen értékelheti saját családját és jegyese vagy házastársa családját. Nem arról van szó, hogy megtaláljuk a dolgok elvégzésének legjobb vagy legrosszabb módját. A családok végül is a tőlük telhető legjobban cselekszenek, a helyzetük szerint, és a különböző dolgok másképpen működnek különböző személyeknél. A gyakorlat akkor hozza meg gyümölcsét, ha a pár szívesen vitat meg egy vagy több különbséget, és el tudja dönteni, hogy ez vajon nehézséget fog-e jelenteni a házasságukban vagy családjukban.

Sok pár elhatározza, hogy bizonyos dolgokat másképpen fog csinálni, mint ahogyan az az eredeti, születési családjukban szokás volt. Jó, ha megkérdezzük magunktól: Mi az, amit legjobban becsülök a jegyesem születési családjánál? Van-e valami, amit csodálok a saját családomnál, és amit tovább szeretnék vinni?

Forrás: Aleteia / Katolikus.ma