///Tedd meg az első lépést, bocsáss meg!

Tedd meg az első lépést, bocsáss meg!

A Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ és a kézdiszentléleki római katolikus egyházközség október 29-én, szombaton kerületi lelkinapot szervezett feleségek és édesanyák számára. A rendezvény témája a megbocsátás volt, az eseményre nemcsak Kédiszékről, hanem Sepsiszentgyörgyről, illetve Csíkszereda környékéről is érkeztek résztvevők.

A szervezők a programot „Tedd meg az első lépést, bocsáss meg!” címmel hirdették meg, azzal a céllal, hogy a nők megerősödhessenek vállalt hivatásukban, segítsék egymást, hogy a megbocsátásban, a kiengesztelődésben növekedjenek.

A kézdiszentléleki közösségi házban megtartott rendezvény a köszöntés után ráhangolódást segítő játékokkal folytatódott.
A lelkinapot amolyan „tudósítóként” végigkísérő egyetlen férfiként nagy megtiszteltetés volt, ahogyan a résztvevők befogadtak. Jó volt látni a már első pillanatoktól megszülető egymásra hangolódást, bizalmas légkört, amely megnyitotta a szíveket, ahogyan a zökkenőmentes ismerkedés során az asszonyok megtalálták az utat egymáshoz.
Kertész Mária, a Családpasztorációs Központ munkatársa előadásában kiemelte: a lelkinap témájával próbálnak csatlakozni a hamarosan véget érő irgalmasság évéhez, és ez­által is próbálják segíteni a részt vevő feleségeket, édesanyákat, nagymamákat, hogy gyakorolják az irgalmat, a megbocsátást családjaikban a férjeik, gyermekeik, unokáik felé.
– Nagyon sok minden rajtunk múlik, az otthonunk csendje, békessége is gyakran rajtunk fordul meg, ezért sem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk családtagjainkhoz, mekkora szeretettel, irgalommal vagyunk irántuk – tette hozzá.
Az előadás során elhangzott, hogy az igazi megbocsátás nem emberi cselekedet, hanem Isten műve az ember által. Segítheti az önvizsgálat, a haragtartás hátrányának tudatosítása, annak felismerése, hogy Isten is fenntartások nélkül megbocsát nekünk. A kiengesztelődést ugyanakkor a sértett büszkeség, a makacsság és bosszúvágy, de a múltban élés és a másik fél hozzáállása is gátolhatja.
A felvezető gondolatok után néhány résztvevő arról tett tanúságot, hogy egy-egy nagyobb megpróbáltatás során hogyan sikerült kiengesztelődniük önmagukkal, Istennel, férjükkel vagy gyermekeikkel.
A finom ebéddel a helyi női csoport tagjainak férjei kedveskedtek, a délutáni szünetet követően a résztvevők liturgikus táncban fejezhették ki ragaszkodásukat Isten iránt, majd egy újabb tanúságtétel után kézműves-tevékenységekkel lazíthattak, alkothattak.
A lelkinap a kézdiszentléleki római katolikus templomban szentségimádással folytatódott, amikor a feleségek és édesanyák imában, az Oltáriszentségben jelen levő Jézus elé vihették családtagjaikat, gondjaikat, elhatározásaikat, majd a szentmisében adtak hálát a nap ajándékaiért.
– Időszerű téma, ugyanis naponta előfordul, hogy vagy nekem kell megbocsátanom, vagy én kell hogy kiengesztelődjek mások iránt. Ha nem tudok megbocsátani, az olyan, mintha meg lennék láncolva, de ha eldöntöm, hogy igen, az felszabadít. Ezt a szabadságot akarom megélni – mondta el a lelkinap végén Tuzson Erika, háromgyermekes kézdivásárhelyi édesanya.
Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános lapunknak elmondta: világunkban egyre inkább teret hódít az elmagányosodás és az önzés, ezért lehetőséget kell teremteni az embereknek a hétvégihez hasonló megerősítő találkozásokra, amelyek rádöbbentenek, hogy az istengyermekséget közösségben kell megélni.
Mátis Judit közösségvezető elmondta, a kézdiszentléleki női csoport több mint egy évvel ezelőtt Ilyés Erika segítőnővér támogatásával jött létre, és mára már van egy állandó magja a közösségnek, akik nagy lelkesedéssel vettek részt a lelkinap szervezésében.
– Sokunk számára volt ez első alkalom, többen vannak a közösségünkben, akik mindeddig nem vettek részt ilyen lelkinapon. Tartalmas és szép alkalom volt, lelkileg feltöltődhettünk, szeretném megköszönni a férjeinknek, akik egy egész napra nélkülöztek minket, és a gyermekeinknek, akik megértették, hogy most anyának olyan napra van szüksége, amikor a magához hasonló asszonyokkal együtt tud tölteni egy teljes napot és ez nagyon nagy ajándék a számunkra – tette hozzá Mátis Judit. (Kertész Tibor)
Az eseményen készült fotók ITT tekinthetők meg.
 Barti Magdolna – feleség, kétgyermekes édesanya, Ozsdola
“Hálát adok az Úrnak, hogy részt vehettem a feleségek és édesanyák lelkinapján. Rájöttem, hogy nagyon nehéz félretenni a büszkeséget és a makacsságot és megtenni az első lépést. Elsősorban alázatosságra, önfegyelemre és végtelen szeretetre van szükség ahhoz, hogy megbocsássak azoknak, akik megbántottak. Erre pedig csak akkor vagyok képes, ha ráhagyatkozok a végtelenül szerető Istenre. Arra buzdítok mindenkit, hogy ne éljetek haraggal a szívetekben: „Legyetek irgalmasak mint ahogy a mennyei Atyátok is irgalmas.”
 Erdő Linda – feleség, egygyermekes édesanya, Gelence
Számomra a lelkinap felüdülés volt. Megerősített abban, amire a mottó is utalt: a megbocsátás az első lépés a boldog élet felé. A legmélyebben az érintett, hogy Isten is megbocsájt nekünk számtalanszor, és akkor kik vagyunk mi, hogy ne bocsássunk meg? Talán nagyobbak akarunk lenni, mint Isten? Miért akarunk embereket és önmagunkat is megfosztani a megbocsátástól? Ráébredtem azokra a sérelmeimre, sebeimre, amiket idáig nem ismertem fel, és hiszem, hogy a felismerés segít Istenhez folyamodni a gyógyulás kulcsáért. Isten előtt imában hordozva bánatomat, fájdalmamat, sértődöttségemet születhet meg a szívemben a megbocsátás. Isten segítségével már nem olyan nehéz a megbocsájtás akár magamnak, a férjemnek, vagy felebarátomnak. A megbocsátás csakis Isten segítségével születhet meg, egyedül én nem mindig vagyok képes rá. Nem szabad halogatni, mert nem biztos lesz rá még alkalom, hogy bocsánatot tudjunk kérni. A szentségimádásban elcsendesedve rájöttem, hogy azokat az embereket kell igazán szeretnem, akiket a leginkább nem tudok elfogadni, azoknak kell megbocsájtanom, akiknek a legjobban fáj a vétkük.
 
 
 Olărașu Miklós Éva – feleség, kétgyermekes édesanya, Kézdiszentlélek
A lelkinap estéjén azon gondolkodtam vajon mit mondhattam volna én erről a számomra első alkalomról, amit annyira vártam, és oly nagy lelkesedéssel készültem, készültünk rá. Péter apostol azt mondta Jézusnak a Tábor-hegyen: „Uram, jó nekünk itt lenni”. Igen, jó volt Jézus jelenlétében időzni, jó volt veletek lenni, érezni a Szentlélek működését közöttünk, Isten simogató ölelését, ahogy kiemelt a mindennapok szürkeségéből. Új erőt, új lendületet adott nekem. Hála legyen ezért a nagy kegyelemért, mert megtapasztaltam, hogy milyen közel jön hozzám a csendben, ha engedem. Engedtem és nagyon boldog lett a lelkem ettől. Amikor hazaértem a lelkinapról szinte „szárnyaltam” és a gyermekeimre is átragadt ez a szárnyalás. Köszönöm Istennek és nektek ezt a kis szelet Mennyországot.
2017-01-27T16:58:27+00:002016. november 4.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet