Az elváltak közül egyre többen kerülnek az Egyház „peremére”. Nagyon sokukban az az érzés alakul ki, hogy ha az Egyháznak nincs szüksége rájuk, akkor nekik sincs szükségük az Egyházra. Fokozatosan kihalhat belőlük a mélyebb lelki élet utáni vágy, az imaélet és kitaszítottnak érezhetik magukat.

Éppen ezért a hétvége legfőbb célkitűzése megerősíteni a résztvevőket abban, hogy ők is részesei lehetnek az Egyház életének és részt is kell benne venniük. Ugyanakkor segíteni kívánunk nekik abban is, hogy megismerjék egyházunk rájuk vonatkozó tanítását, ezt magukévá tegyék és a mindennapjaik során életre keltsék. Fontosnak tartjuk azt is, hogy segítsük őket a válás okozta sebek gyógyulásában, valamint helyzetük rendezésében.

Az újraházasodottak esetében lényegesnek tartjuk tisztázni azt, hogy vajon az első házasság érvényes volt-e, s nem lehetséges-e esetleg annak az érvénytelenné nyilvánítása. Az utóbbi évek gyakorlata világossá teszi számunkra, hogy az elvált újraházasodottak szívesen veszik a testvéri megszólítást, igénylik a párbeszédet, a lelkigondozást és a szeretet
légkörében kifejtett egyházi tanítást engedelmességgel elfogadják.

„A Szinódussal együtt sürgetve buzdítjuk a pásztorokat és az egész hivő közösséget, hogy támogassák az elváltakat: gondoskodásukkal és
szeretetükkel óvják meg őket az Egyháztól való elszakadás érzésétől, hiszen megkeresztelt emberek, részesei lehetnek az Egyház életének és részt is kell benne venniük. Ezért buzdítsák őket arra, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a Szentmisén, imádkozzanak állhatatosan, gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket a keresztény hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete és rendszeresen tartsanak bűnbánatot, hogy így napról napra kiesdjék Isten kegyelmét. Az Egyház imádkozik értük, megerősíti őket, s mint irgalmas Anyjuk támogatja őket a hitben és a reményben.¨

(Szent II. János Pál pápa – Familiaris Consortio)

„Azokkal az elváltakkal, akik új kapcsolatban élnek, fontos éreztetni, hogy az Egyház részei, hogy „nincsenek kiközösítve”, nem ilyenekként
kezelik őket, mert mindig formálják az egyházi közösséget. Ezek a helyzetek „figyelmes megkülönböztetést és nagyon körültekintő kísérést
igényelnek, elkerülve minden olyan kifejezést és magatartást, mely diszkriminációt éreztetne velük szemben, és előmozdítva részvételüket a közösség életében. A keresztény közösség számára az, hogy gondját viseli ezeknek az embereknek, nem a házasság felbonthatatlanságára vonatkozó hitének és tanúságtételének gyengítése: sőt, az Egyház éppen ebben a gondoskodásban mutatja meg szeretetét.”

(Ferenc pápa – Amoris Laetitia)