FELESÉGEK ÉS ÉDESANYÁK LELKI HÉTVÉGÉJE
Napjainkban - mondhatjuk bátran - kihívás keresztény feleségnek és édesanyának lenni. Egyre gyakrabban láthatjuk azt, hogy sok nő a férje riválisa akar lenni, uralkodni akar a férfin, karriert akar építeni minden áron, saját kezébe akarja venni élete irányítását, s ezzel lerombolja önnön nőiességét, Isten róla megálmodott álmát, feladja legmélyebb vágyait.
Mi hisszük, hogy egy nő csak akkor találja meg igazi helyét a világban, ha Isten és a férfi oldalán keresi azt. Egy férjének parancsolgató, harcias matróna vagy egy karrierista szingli nem más, mint a nő karikatúrája. Ha az alapvető prioritások felborulnak egy nő életében, Isten/férj/gyerekek helyett a munkahely/tanulás kerülnek előtérbe, akkor elvéti az irányt.
Azt valljuk, hogy nőként a legfőbb hivatásunk az anyaság, a nő az élet szentélye, ezért a legnagyobb tiszteletet érdemli. Legfőbb példaképünk a boldogságos Szűz Mária, aki feleségszerepét, illetve az anyaságot nem rabszolgaságnak, hanem csodálatos ajándékként, szolgálatként élte meg.
Ezen a hétvégén segíteni szeretnénk egymást Egyházunk nőkre vonatkozó tanításának, a ránk vonatkozó szentírási igazságoknak megismerésében illetve megélésében. A hétvége legfőbb célkitűzése, hogy megerősítsük egymást vállalt hivatásunkban, segítsük egymást abban, hogy Isten szíve szerinti feleségek és édesanyák legyünk.
Kedves nőtársaink! Ha foglalkoztat az a kérdés, hogy miként vihetnél több szeretetet, kedvességet az otthonodba, illetve hogyan ajándékozhatnál több gyengédséget, odafigyelést férjednek, gyermekeidnek, akkor köztünk a helyed. Várunk szeretettel erre a hétvégére!
KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK
ELŐADÓK, RÉSZTVEVŐK MONDTÁK
„A megosztások, élettörténetek mélyen érintettek, együtt sírtunk, együtt nevettünk, együtt imádkoztunk, erősítettük egymást. A szentségimádás alatt mély hálát éreztem (éreztünk), azért hogy a jó Isten kiválasztott magának, megajándékozott egy szerető társsal és megáldott gyermekekkel.”
„Állandó kérdés, küszködés és kudarc volt számomra az, hogy hogyan tudjam szeretetben szolgálni férjemet, gyerekeimet és másokat is. Erre első válaszként kaptam, hogy úgy tegyem, mintha az Úrnak és nem embereknek tenném. Azt is megértettem, hogy ez akkor sikerül, ha először megbocsátok minden sérelmet, sőt meg sem jegyzem azokat, hanem „homokba írom mindazt, ami fáj, hadd vigye a szél”ahogy az elhangzott dalban meg van fogalmazva. Aztán ne feledkezzek meg az Úrtól kérni erőt a mindennapi újrakezdéshez, ahogyan Szent. Rita tette.”
„Legfőképp a „mégis - szeretetet” hoztam magammal: szeressem a férjem mindenek ellenére… Feleségként az a dolgom, hogy „sepregessek” a férjem előtt, segítsem őt abban, hogy eljusson az üdvösségre. Ez a legfontosabb feladatom.”
„Krisztus eddig is része volt a kapcsolatunknak, az életünknek, de a hétvége után még inkább szeretnék tudatosan figyelni arra, hogy mielőtt kiborulnék, boruljak le az Úr előtt, és az Ő segítségét kérjem. A férjemmel való kapcsolatomban az a társ szeretnék lenni, aki kellő alázattal, szeretettel támogatja abban, hogy édesapai, férji szerepében kiteljesedjen.”
„Fontos döntések születtek meg bennem. Elhatároztam, hogy napjaimat az Atyával kezdem, hogy a nap folyamán vele együtt végezzem feladataimat, kötelességeimet. Mert Ő az én erősségem. Többet kommunikálok, beszélgetek, s jobban figyelek Istenre, a férjemre, és a gyermekeimre.”
