FÉRJEK ÉS ÉDESAPÁK LELKI HÉTVÉGÉJE
Mára már sok minden megváltozott a férfiaknak a családban, társadalomban betöltött szerepével kapcsolatosan. Ott vagyunk a szülésnél, pelenkázzuk gyerekeinket, óvodába visszük őket. Sokkal többet vagyunk velük és sokkal jobban odafigyelünk rájuk, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt.
Van azonban, ami nem változott, és ez összefügg világi szerepünkkel is. Bár ma már a nők nagy része pénzt keres, azért még mindig a férfi feladata elsősorban, hogy gondoskodjon a családjáról. Ezért van szükségünk bölcsességre ahhoz, hogy egyensúlyt tudjunk létrehozni és megtartani a munkánk és a családunk között, mert a túl sokat dolgozó férfi hiányát a család megérzi.
Férjként nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy feleségünk nő, és az is marad. Szüksége van a romantikára, az udvarlásra és a bókokra. A világban is teljesíteni kell, mert a munkahely teljesítményt vár el. Az Egyházban is fontos szerepet kell vállalni, az apróbb szolgálatoktól a nagyobbakig egyaránt, legyen szó akár a templomkert kitakarításáról, vagy a férficsoport vezetéséről. Ezek között a szerepek között „egyensúlyozni” nem könnyű feladat.
Ugyanakkor szembesülünk a férfiak családban és társadalomban betöltött szerepének válságával, a hiteles férfimagatartás visszaszorulásával. Nem könnyű manapság a család fejének, őszinte férfinak, apának lenni. Közösség nélkül nem megy. Mindezekben kíván segítséget nyújtani ez a hétvége. Legfőbb célkitűzésünk a családcentrikus gondolkodás megerősítése, biztatás arra, hogy férjként, apaként azzá legyünk, akinek Isten rendelt minket: olyan istenfélő, érett, bölcs és erős férfivá, aki felelősségteljesen el tud számolni Istennek, magának és a rábízottaknak a tetteivel.
KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK
ELŐADÓK, RÉSZTVEVŐK MONDTÁK
„Ennek a hétvégének akkor van értelme, ha most meghozzátok a döntést, hogy mit akartok másként tenni! Mint minden egyes gyónáskor – nem majd, nem holnap, hanem most. És el kell mondanod Istennek, hogy a magad erejéből nem vagy erre képes, de Vele igen. »Légy bátor és bizonyulj férfinak!« (1Kir 2,2)”
„Változtassunk – de Jézussal! Ha magunk erejéből próbálkozunk, az véges, annak nem sok ereje van. Jézus mondja: Nélkülem semmit nem tehettek! Akármennyire erőlködhetünk, hogy jó apák, jó társak, jó testvérek, jó munkatársak legyünk – Jézus nélkül nem fog működni!”
„Hiszem, hogy egy nemzet túl tudja élni, ha imádságban megmarad. Ha ti, férfiak, fel tudjátok, fel meritek vállalni – nem melldöngetve, de a szemérmességet félretéve – a hiteteket, kereszténységeteket, hiszem, hogy ez a nemzet megmaradást is fogja szolgálni!”
„Úgy érzem, hogy ebből a hétvégéből nemcsak egy kellene egy évben, nem is csak kettő, mert szükség van arra, hogy töltekezzünk, hogy megrakjuk a hátizsákot, hogy tudjunk ebből adni a családunknak, a feleségeinknek, a gyermekeinknek. Legyetek mindannyian kovászok! Akikkel beszélgettem ezen a hétvégén, mindannyiatoktól annyi mindent kaptam, hogy biztos vagyok benne: hazatérve sok mindent tudtok még tenni a saját környezetetekben! Nálunk a plébánián havonta egyszer működik az apák klubja, és nagyon sokat tudunk egymásnak segíteni, mert ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk, ugyanarról az alapról indulunk, és Isten fele törekszünk.”
„Isten rád bízta a családodat, nem csak azért, hogy nekik enni adj, hanem azért, hogy szellemileg és lelkileg is harcolj értük: imádkozz a gyermekeid üdvösségéért, hogy találják meg a párjukat, találják meg a hivatásukat!”
„Otthon hagyva a családjainkat, a feladatainkat, összegyűltünk, hogy újra magunkra találjunk, magunkra és egymásra, hiszen egymásból töltekeztünk. Hamarosan egy olyan »mikroklíma« alakult ki körülöttünk, amelyben erénynek számított az őszinte szó, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, és a sírás nem volt szégyen. Félreértés ne essék, nem elveszett, esetleg »lecsúszott« férfiak voltunk, hanem olyanok, akik közelebb szeretnénk kerülni ahhoz az édesapai mintához, amelyet a mi Atyánk megálmodott számunkra.”
„A férfiak nagyobb része ma gyakorlatilag túlélő üzemmódban működik: ami szükséges, azt megteszik, de nincs idő lelkizni, odafigyelni finomabb dolgokra, mert sokat kell dolgozni. A férfiak hiányoznak mindenhonnan – a munka területét leszámítva. Pedig a férfi munkájához nagyon sok egyéb is hozzátartozik. Például az, hogy szeresse a feleségét, hogy törődjön vele, hallgassa meg őt, beszélgessen vele, érdekelje, hogy mi van vele, udvaroljon neki, vigye el néha vacsorázni. A férfi munkájához az is hozzátartozik, hogy nevelje a gyerekeket. Nálunk elterjedt az a hiedelem, hogy az asszony dolga a gyermeknevelés, de látjuk is, hogy hová jutottunk amiatt, hogy egyedül hagytuk a nőket a gyermeknevelésben. Puhány férfiak egész generációját látjuk felnőni, mert a nők nem tudnak férfiakat nevelni, nem is ez a feladatuk.”
„Bevallom nehéz szívvel mentem haza, nagy kereszttel és pár cukrászsüteménnyel. Somlyón emlékeztetett az Úr, hogy küldetésem van a családomban (vezekelni valóm is bőven, erre a sütemény), de ez nem elég. A lelkünkre kötötte, hogy küldetésünk van a világban is, mert sok az „elcsángált”, családját elhagyó, vagy megalázott, szenvedő férfiember. Őket kell szépen, szelíd szóval elhívnunk közösségeinkbe, Jézus színe elé, az Ő gondviselésébe.”
„Nemcsak a nő dolga az imádkozás, mi férfiak, arra vagyunk hivatva, hogy személyes kapcsolatban legyünk Istennel. Ábrahám nem a feleségén keresztül szólt az Úrhoz, Mózes is egyenesen Istenhez intézte a szavait, kéréseit. Mi sem tehetünk másként: ha Istenhez tudunk fordulni, akkor nagyon sok mindent tehetünk, akkor helyreáll a családunk élete, és jobb lesz a társadalom is.”
OLVASNIVALÓK FÉRJEKNEK, ÉDESAPÁKNAK
BÁTORÍTÓ ÜZENETEK
Isten nyilvántartja a férfit, aki nem fut meg a nehézségek elől, hanem megfeszített munka, nélkülözések és megaláztatások árán is családja mellett marad és gondoskodik övéiről
A mi nemzedékünkben égető szükség van a bátor férfiak kiállására. Olyan férfiak kellenek, akiket nem befolyásol a kultúra és nem félnek a kritikáktól. Olyan férfiak, akik elhatározták, hogy mindentől függetlenül vezetni fogják családjukat.
Egy férfinak vannak eszméi, amikért képes áldozatokat hozni, de még inkább vannak olyanok, akikért felelősséget érez, és értük képes akár egészen lemondani önmagáról is. Ennek a csendes, hősies odaadásnak a legalapvetőbb megnyilvánulása az apa odaadása a családjáért, vagy a pap önfeláldozása azokért, akiket rábíztak.
Szükségünk van olyan férfiakra, akik kitartanak házassági fogadalmuk mellett, és Istenhez kiáltanak segítségért a nehéz időszakokban, hogy szeretni tudják a feleségüket ahelyett, hogy feladnák.
Ez a férfi dicsőséges kötelessége: imádkozz és szeress. Vedd a bátorságot és légy szent férfi!
A férj, mint otthonának papja, felelős a titok őrzéséért. Az ő dolga, hogy észben tartsa, mit jelképez a házasság – Krisztusnak és menyasszonyának mennyei szövetségét – , és hogy figyeljen arra, hogyan éli ezt meg a mindennapokban azzal a nővel, akit Isten adott neki.
Nekünk, férfiaknak a hivatásunk az, hogy felmutassuk az asszonyok értékét. Ez nem csak a házas férfiakat érinti, és nem csak a saját feleségedre vonatkozik, hanem minden férfira, minden nő iránt. Ez megnyilvánul abban, ahogyan a nőkről beszélünk, gondolkodunk, és ahogy velük beszélünk.
Isten tudja, mi van a férfi szívében, és ha Őt keressük, mindig ad nekünk alkalmakat arra, hogy anyagilag gondoskodjunk a családunkról. Megígérte a gyermekeinknek, hogy „kielégíti majd minden szükségünket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,19)