//TŰZFÉSZEK VAGY CSALÁDI FÉSZEK? (1.)

TŰZFÉSZEK VAGY CSALÁDI FÉSZEK? (1.)

Világszintű gazdasági bizonytalanság, megszűnő munkahelyek, kétségessé vált egzisztenciák, kilátástalan jövő és mi minden még… Elég csak kinyitni valamelyik hírtévé „csapját”, ez folyik mindenhonnan. Ráadásul ezzel egy érték- és erkölcsi válság is jár, amely számos esetben megkérdőjelezi a valamennyire biztosnak hitt alapokat. A külső nyomás ugyanakkor leggyakrabban a legkedvesebbet, a hitünket, kapcsolatainkat kezdi ki.

Házasságra készülő fiatalokkal egy-egy jegyeskurzuson folytatott beszélgetés után döbbentem rá, hogy a gyakran jól képzett, intelligens, többdiplomás házasulandók a párkapcsolati kommunikáció és a konfliktusmegoldás elemi ismereteivel sem rendelkeznek. Miközben több óra tanulás és gyakorlati oktatás után autóvezetői jogosítvánnyal, több nyelvvizsgával, főiskolai diplomával és több területen szakképesítéssel rendelkeznek, épp a legfontosabb tárgyból, a „családi élet vezetéséből” áll rosszul a szénájuk, és buknak is rendesen – elég csak az utóbbi évek válási statisztikáira rápillantani.

Milyen technikákkal előzhetjük meg, hogy az egyre nagyobb terhelést jelentő időkben családi fészkeinkből tűzfészkek legyenek?

A mai kor embere igencsak híján van a célravezető konfliktuskezelő stratégiáknak. Amikor fokozott feszültséggel találjuk szembe magunkat, sokféleképpen reagálunk a minket érő ingerekre: időnként sértődéssel, látszólagos lemondással, máskor hangerőnkkel, esetenként testi erőfölényünkkel próbálunk érvényt szerezni akaratuknak. A legtöbbször ösztönösen, általában a még gyermekkorban tanult minták alapján cselekszünk. Pedig jó lenne tudatosítanunk: a konfliktuskezelés tanult képesség, változtatható, alakítható új és hatékonyabb módszerek elsajátításával.

Nagyban befolyásolja a végeredményt az, hogy a környezetünkből jövő ingerekre hogyan válaszolunk: reaktív módon azonnal visszaszólunk, vagy megpróbálunk proaktív, előrelátóan cselekvő, felelősségteljes válaszokat adni. Elszámolunk-e magunkban tízig, esetleg húszig, mielőtt szólnánk, főként, ha feszült egy helyzet, ha nagyon éles ingerek érnek bennünket? Mi alapján tudjuk eldönteni, hogyan reagáljunk egy konfliktushelyzetben?

A legfontosabb, hogy „levegőhöz jussunk”. Amellett, hogy ilyenkor friss oxigénhez jut az agyunk, az inger és az arra adott válasz között rést tudunk teremteni, időt hagyunk magunknak a gondolkodásra. Ha nem zsigerből válaszolunk, akkor lehetőségünk lesz eldönteni, hogy például felcsattanunk vagy továbbra is higgadtan próbáljuk elmondani az érzéseinket, netán kilépünk az adott helyzetből. Ezekben a „résekben” átgondolhatjuk, hogy adott esetben mi a fontosabb: a napi rutin közepette a lakásban élére állítva legyen minden, kész legyen a háromfogásos ebéd, a gyerekek katonásan sorakozzanak, ki-ki a maga helyén, vagy inkább az, hogy a békesség megmaradjon.

A családi életünk jó hangulata marad meg a gyermekeink számára, még akkor is, ha nem mindig pazar az ebéd, és az otthonunk sem éppen úgy néz ki, mintha egy lakberendezési magazin oldalairól varázsoltuk volna elő. Ha időt hagyunk magunknak, el tudnunk dönteni, melyiket áldozzuk fel a másik javára. Ha más a cél, más lesz a reakció is!

Teremtő Istenünk döntési szabadságot adott nekünk: magunk választhatjuk meg, hogyan reagálunk, a következmények minden felelősségével együtt. A cél az, hogy mielőbb felismerjük és megelőzzük azt a feszült állapotot, amikor már nem vagyunk képesek józanul gondolkodni. Azzal, hogy nem magunkra és nem a sérelmeinkre figyelünk, már engedni kezdhet a szorítás.

Kertész Tibor

Tűzfészek vagy családi fészek? (2.)

(Megjelent a Háromszék napilap 2020. június 11-i számában)

2020-09-07T15:25:29+02:002020. június 12.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet