//Újratervezés a családi harmóniáért

Újratervezés a családi harmóniáért

Újévi fogadalmak? Nem, inkább nem! Ideálisnak tűnik az időpont, ám a megfigyelések szerint a január elsején kezdett változási kísérletek zárulnak a leggyorsabban – sikertelenül. Ennek ellenére mégis érdemes egy kicsit megállni, elemezni az év elején – különösen a családban. A megfelelő nevelési környezet kialakításhoz a derű és a családi összhang elengedhetetlen, és ennek érdekében érdemes előre tervezni.

Talán ma még az újévi fogadalmak, az öt, tíz, vagy húszpontos listáink körül forognak a gondolataink, amelyeket nagy adag optimista lelkesedéssel, és talán valótlan elvárásokkal állítottunk fel saját magunk számára. Közben meg már ott ülünk a jól kitaposott, kényelmes, napi rutinunkban: ugyanaz a pörgés reggel a családban, hogy mindenki időben indulhasson, ugyanazok az emberek jönnek szembe az utcán, a munkahelyen.

Az újévi fogadalmainkban mindig benne van a változást akaró jó szándék, de nincs benne a konkrétum. Változni szeretnék, sokkal jobb lenni – de miben szeretnék változni? És a változást hogyan fogom elérni? Szeretnék türelmesebb lenni, de ehhez azt is tudnom kell, hogy mikor, milyen körülmények között nem vagyok türelmes? Amíg ezeket nem fogalmazom meg magamnak, és nincs cselekvési tervem, addig a fogadalmak az új évem szép díszei maradnak, és nem segítik az életem alakulását. Csak akkor van esélyem a változásra, ha a jó szándék és az elhatározás mellé valódi tett társul.

A családban minden egyes nap sok bántó esemény ér bennünket, amelyek nem kizárólag mitőlünk függenek, de azért kizökkentenek a normális kerékvágásból. Ha ezekre kiabálással, ökölrázással válaszolunk, akkor lehet, hogy épp a körülöttünk levőket bántjuk, a stresszt és a feszültséget növeljük magunk körül, miközben az eredmény ugyanaz marad. Ha az újévben békességszerzőként akarunk élni, akkor tudnunk kell, hogy a világ sohasem lesz olyan, mint amilyennek mi akarjuk. Ennek ellenére nap mint nap megelőzhetjük az indulataink puskalövéseire induló lavinát, ami által a kis konfliktusok egyre nagyobbakká válnak.

A családi harmónia másik, garantáltan eredményes „varázsszere” a meghallgatás lehet. A krisztusi aranyszabály az újévben is ugyanaz: „amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni”. Elég, ha arra gondolunk, hogy mennyire értékeljük azokat, akik meghallgatnak minket, és hogy ilyenkor mennyire megnövekszik bennünk a reménység, mert érezzük, hogy megértenek és becsülnek bennünket.

Aki nem talál hallgatóságra, az elégedetlen és megbántódik. Sokakban nem is tudatosul, hogy nem hallgatják meg a másikat. Ehhez nagy adag őszinteség, alázatosság, erőfeszítés és türelem szükséges. Így ebben az évben sem akarok a családtagjaimra olyan fajta vitákat erőltetni, melynek az alapgondolata: „Majd meglátjuk, ki nyer.”

Minden embernek megvan a saját módszere a konfliktusok kezelésére és megoldására, ugyanakkor mindenki saját értékrenddel rendelkezik. Emellett meggyőződésünk, hogy a mi látásmódunk mindig logikus és megdönthetetlen. A gond az, hogy a többiek is ugyanúgy gondolkodnak: házastársunk, gyerekeink, barátaink és szomszédaink mindannyian meg vannak győződve véleményük igaz voltáról.

Ezért a békesség érdekében tudatosítanunk kell, hogy az emberiség gazdagsága és fejlődése épp a különbözőségektől függ. Aki őszintén tiszteli a véleménykülönbségeket, sok vitát megspórolhat, és azonnal elfojtja hallgatósága agresszivitását.

Őrült ritmusban éljük az életünket. Az emberek többsége arra vágyik, hogy mindenütt jelen legyen, nem szeretne semmiről lemaradni. Ebben a nyaktörő pörgésben fontos fékeznünk és szünetet tartanunk. Emlékezzünk arra például, hogy a hétvége, a vasárnap a pihenésre, az együttélés örömének átélésére, lelki feltöltődésre szolgál, nem pedig kimerültségből adódó céltalan lustálkodásra. Szakítsunk az év pihenőnapjain, szabadnapjain időt arra, hogy olvassunk, nézzünk jó filmeket, játsszunk a gyerekeinkkel, zenét hallgassunk, sétáljunk, kiránduljunk.

Emellett ne feledjük, hogy mennyire fontos a fizikai tevékenység és minden, ami karbantartja a testet, minden, ami hozzájárul a családi jólét érzéséhez. Ha jobban és többet alszunk, ha elkerüljük az idegeskedést és a türelmetlenséget, sokkal több lesz bennünk az életkedv.

A családunk élettereként szolgáló otthon velünk együtt nő és változik. Gondoljunk mély hálával erre, hiszen megvéd bennünket a hidegtől, a melegtől, a betolakodóktól. Fontos, hogy a lakásunk ebben az évben se legyen szükségtelenül felcicomázott bálvány vagy a valamikori életnek már csak az emlékeit őrző múzeum. Szeressük rugalmassággal és kímélettel: ez a világ legszebb helye, a miénk és azoké az embereké, akiket szeretünk.

Ebben az évben is mutassuk ki bátran az érzéseinket – a pozitívakat inkább. Mert sajnos legtöbbször a negatív érzelmek kerülnek kinyilvánításra. Ez mindig könnyebben megy, a negatívumoknak mindig erősebb a gravitációs ereje. Soha ne szalasszunk el egyetlen alkalmat se arra, hogy kimondjuk egymásnak: „Szeretlek!” „Fontos vagy számomra!” „Ajándékba kaptunk téged!” Egyszerű, ingyenes és csodát tesz – igazi gyógyír annak, aki hallja és befogadja, de annak is, aki mondja.

Az új évben tudjunk jó példát mutatni. A gyerekeink soha nem fogják megtenni az, amiről nagy hanggal prédikálunk nekik. Érzékeny kis „antennáikkal” csak a hitelesen megélt élet adását veszik. Tegyük fel a kérdést minden egyes nap: Milyen üzenetet sugárzok gyermekeim felé? Milyen szellemi örökséget adok át nekik?

Aztán fontos, hogy tudatosítsuk: az emberek mindig fontosabbak. Egy édesapa mindig ugyanúgy reagált a kisebb balesetekre a törött tányérokra, a kiszakadt nadrágra, a nem túl jó bizonyítványra. Mindig azt mondta fiának: „Nem fontos. Minden helyettesíthető – kivéve téged.” Milyen megerősítő hatása lehet ezeknek a szavaknak!

A házastársunk, a gyerekeink szeretik tudni, hogy az ő személyük és érzelmeik minden anyaginál, tárgynál, jószágnál fontosabbak. Mindaz, ami első látásra nélkülözhetetlennek tűnik – a mosogatás, takarítás, főzés, a tévéműsorok, a bevásárlás és a többi napi teendő -, mindig félretehető, nem úgy, mint az emberekkel kapcsolatos érzelmek és főként a gyerekek érzései. Ezeket az „itt és most” jellemzi. A halálunk pillanatában nem az lesz a fontos, hogy milyen tárgyakat, javakat, ingatlanokat raktunk kupacba egész életünk során – ezek mind itt maradnak. Amit majd átviszünk a túlsó partra: a megosztások és az ajándékozás képessége, a számunkra fontos emberekkel töltött idő, a figyelmes szeretet, amivel megajándékoztuk egymást, társunkat, gyermekeinket. Kertész Tibor

 

2018-02-01T18:56:17+00:00 2018. január 11.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet