Hogyan táplálhatnák házasságunk kialvóban levő tüzét? Tudunk-e még közeledni egymáshoz, időt ajándékozva a párkapcsolat erősítéséért? Vannak-e páros estéink? – ezek azok a kérdések, amelyekre egy héttel ezelőtt indított sorozatunkban válaszokat kerestünk.

Elgondolkodtató, hogy miközben férfiak és nők millióinál nem ütközik semmilyen nehézségbe, hogy beleszeressenek valakibe, ugyanakkor legalább e tömeg fele képtelen szerelmes maradni. A titok egyetlen döntő szóban rejlik: intimitás.

Egyes országokban ez nagyon divatos szó lett egy olyan kapcsolat jellemzésére, amire az emberek mindig vágytak. A latin „intimus”-ból ered, jelentése legbensőbb és a magánélet legszemélyesebb kapcsolatára utal. Az érzelmi közelségnek egy különleges megnyilvánulása két ember között, melynek jellemzője, hogy mindketten folyamatosan éberek és viszonzásra készek az érzelmi folyamatokban, és a másik jólétében. Jelenthet megértést a mi részünkről, és azt, hogy valaki, akinek mi nagyon sokat jelentünk, teljesen megért bennünket.

Ha úgy érezzük, hogy kezd szürkülni a kapcsolatunk, gondoljunk csak vissza jegyességünk idejére! Mi annak idején, amíg a szüleinknél laktunk, rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy együtt olvastunk, majd pár oldal után szünetet tartottunk és megbeszéltük a hallottakat. Hosszú, mély beszélgetések voltak ezek, amelynek során egyre jobban megismertük a másik személyiségét, vágyait, gondolkodásmódját. Tervezgettük közös életünket, időnként fájdalmas témákat is behoztunk, szinte kényszerítve magunkat arra, hogy beszéljünk a nehéz dolgokról is. Amikor összeházasodtunk és immár egy fedél alatt éltünk, nem kellett külön program ahhoz, hogy együtt tölthessük az estéket.

Mivel a férfiak számára általában az aktívabb szabadidős tevékenységek jelentenek kikapcsolódást, míg a nők többsége inkább beszélgetésre vágyik, alakítsuk úgy a közös ünnepi alkalmainkat, hogy mindkettőnk igényeinek megfeleljen. Törekedjünk a változatosságra is, hogy a páros este ne váljon rutinná, hanem valóban élményt jelentsen mindkettőnk számára.

Jó beszélgetésindító kérdések születhetnek, ha amolyan „időutazásra” indulunk és felelevenítjük, hogy hogyan is kezdődött a szerelmünk. Mit éreztem, amikor először megláttalak, milyen volt az első randevúnk? Mikor gondoltunk először arra, hogy összeházasodunk? Hogyan zajlott a lánykérés, hogyan emlékezünk vissza eljegyzésünkre, esküvőnkre?

Hasznos játék ilyenkor az „örömgyűjtés” is. Melyek voltak a legromantikusabb pillanataink? Melyek a legboldogabb emlékeink? Mit szeretek benned nagyon, mi az ami igazán nagyszerű a kapcsolatunkban? Aztán együtt gondolkodhatunk a fejlődés lehetőségein is: miben tudnánk még jobbak lenni, mit tehetnénk a kapcsolatunk fejlesztéséért?

Tudományos kutatások igazolják, amit eddig is sejtettünk: a romantika újrafelfedezése megóvhatja a párkapcsolatokat attól, hogy unalmassá váljanak! Nem elég az elején egymás kedvében járni, az az igazi, ha képesek vagyunk hosszú évek után is felfedezni magunkban a csodát, a kincset. Ebben az is sokat segíthet, ha éppúgy ünneplőbe öltöztetjük szívünket és testünket a találkozáshoz, mint a szerelmünk hajnalán.

Kertész Tibor

(Megjelent a Háromszék napilap 2016. december 29-i számában)