Zorán egyik legszebb dala szerint „a szerelemnek múlnia kell”, de egyik népdalunk is azt mondja: „nincs az a szerelem, ami el nem múlik”. És valóban, ha kézen fogva andalgó szerelmeseket látunk, akik már ráadásul túl vannak a harmadik vagy negyedik x-en, a legritkább esetben gondoljuk, hogy régóta házasok. Inkább önkéntelenül is egy sokadik kapcsolatra gyanakszunk – és talán valóban ez a realitás. Saját, immár kamaszkorú, 16. évét betöltött házasságunk tapasztalata alapján azonban arra biztatok minden házaspárt, hogy legyünk a fenti tézis élő cáfolatai!

Miért kellene kihűlt tűzhely körül dideregnünk, ha táplálhatnánk is a lángokat? Sőt, újra is éleszthetjük a hamu alatt megbúvó, még élő parazsat. Mert minden kapcsolat tűzzel kezdődik; kérdés, hogy őrizzük, rakjuk-e tudatosan, vagy csak reménykedünk, hogy sokáig kitart, mintegy a jó szerencsére bízva a jövőt.

Mivel tudjuk hát táplálni, élesztgetni kapcsolatunk tüzét? A sok lehetőség közül az egyik, hogy rendszeresen megünnepeljük a házasságunkat, a szerelmünket. Itt azonban többre gondolok, mint a házassági évfordulókra, hiszen gyermekeinket sem csak a születésnapjukon vesszük körül szeretettel. Jó alkalom lehet erre a közelgő szabadságolós, ünnepi időszak.

Nálunk a házassági évforduló különleges ünnep: arra a napra emlékeztet, amikor hosszú várakozás és rákészülés után végre egymáséi lehettünk – Isten színe előtt és szeretteink, barátaink jelenlété­ben. Egy évvel ezelőtt sikerült megnéznünk a régi, még videokazettára rögzített esküvői felvételünket – ezúttal gyermekeink társaságában. Különleges, kapcsolaterősítő élmény volt a kérdéseikre válaszolni, átmosolyogni egymásra a fejük fölött.

A legsikeresebb hétköznapi együttléteink éjszakába menően beszélgetősek. Ilyenkor jó, ha nem problémákat tárgyalunk meg, nem a felgyülemlett feszültségeket igyekszünk tisztázni, bár ez mindig nem sikerül. Gyakori, hogy valamelyikünkből csak úgy ömlik a mondanivaló, és ha a másik tudja fogadni, hallgatni, lecsapolni a szóáradatot, akkor mindketten nyertünk.

Minden pár megkeresheti a maga stílusának megfelelő módot házasságának ünneplésére: közös sport, mozi, hobbi, zenehallgatás, séta, vacsora egy vendéglőben vagy együtt elkészítve – bármi, amiben mindketten örömünket leljük. Ezt a közös „akármit” megtervezhetjük előre, esetleg felváltva szervezhetjük a közös estét, egyszer a férj, máskor a feleség kedvenc programját választva.
Több ismerős házaspár páros estének hívja ezt az ünneplős alkalmat, és ezek időpontjai úgy szerepelnek a naptárukban, akárcsak a hivatalos megbeszélések, iskolai szülői értekezletek és más fontos események dátumai.

Gyerekeik is megszokták ezt a rendszeres programot, olyannyi­ra, hogy amikor már nagyobbacskák voltak, észrevették, szüleik hosszabb ideje nem tartottak páros estét. Egyik nap meglepetéssel készültek, terített asztallal, rendbetett lakással várták haza őket, és „tettüket” így kommentálták: „Megszerveztük nektek a páros estét, mert látjuk, hogy már szükségetek van rá!”

Jó, ha a gyerekek megszokják, hogy a szüleik nemcsak apa és anya, hanem férj és feleség is. Gyerekeink számára az egyik legnagyobb ajándék, ha érzik, látják, tudják, hogy anya és apa szeretik egymást, tehát ők biztonságban vannak.

Kertész Tibor

(Megjelent a Háromszék napilap 2016. december 22-i számában)