Az emberek többsége a családot szinte fontosabbnak tartja, mint a házasságot. Pedig ha a házasság szilárd, boldog lesz a család. De ha megbillen, a társadalom legapróbb sejtje, a nemzet jövőjét hordozó család is egyensúlyát veszti. Ezért is legyünk hálásak a jól működő házasságokért és merjük, tudjuk ünnepelni két ember életre szóló kapcsolatát. Nemcsak egy évben egyszer – egy hétig, mert nemcsak egy hétre mondtunk igent egymásnak, hanem egész életünkre.

A napokban kezdődő Házasság hetén megújulnak a házastársi kapcsolatok, barátságok kötődnek házaspárok, családok között. Magyarországi közvetítéssel már hét éve, hogy Erdélyben is meghonosodott a rendezvény, amelyet februárban Bálint-nap környékén tartanak. Felekezeti, világnézeti különbözőségtől függetlenül a házasságot, családot értéknek tekintők ilyenkor egységesen cselekszenek, ünnepelnek.

A programsorozat idei mottója: „Éltető sodrásban…” Igen, sodrás és nem sodródás. A házasságban része lenni a szeretet, a tudatos kiengesztelődés, elköteleződés, állhatatosság életet adó sodrásának és ellenállni a tehetetlen sodródásnak a napi gondok, külső hatások, rossz példák közepette, szembemenni a megszokás, a rutin, az unalom és a szürkeség mindent kilúgozó hatásával.

A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a kapcsolatuk felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.

Ha valakit szeretek, boldoggá akarom tenni. Csakhogy a másik embernek áldozatvállalás nélkül boldogságot nem tudok adni. Nem vagyok erre képes, ha hiányzik az elhatározás, hogy „én veled, igen, veled akarok leélni egy egész életet, mert te vagy az én másik felem!”

Fiatalon összeházasodik két ember. Telnek az évek, sok minden megkopik, jön sok szürke élmény, a napi gondok. Megunják egymást, már türelmetlenek, tiszteletlenek egymással. A másik minden kis hibáján felcsattannak. Megszokták és ismerik egymás jó és rossz tulajdonságait. És ez nemhogy segítené, megkönnyítené az együttélést, hanem inkább nehezíti.

Pál apostol híres „szeretethimnuszában” állítja: ezen a világon a legfontosabb a szeretet, amely nem szűnik meg soha. Ha a legfontosabb, akkor sok házasságban hová tűnik el? Miért nincs elég ereje? Miért erősebb, bűvösebb a születő új szerelem bizsergető élménye, egy új ember felfedezése, a magunk megismertetésének minden varázsával együtt? Egy új kapcsolatban bezzeg egy pillanat alatt eltűnik a szürkeség, és a másik ember minden mozdulata, tulajdonsága érdekessé válik.

Pedig mennyivel izgalmasabb és értékesebb házastársunkban évek vagy évtizedek múlva is újabb és újabb tulajdonságokat felfedezni, esetleg figyelni az – évek során mellettünk és általunk szerzett – erényekre, mint új kapcsolatot kezdeni!

A Házasság hete kiváló alkalom arra, hogy tegyünk házasságunkért, párkapcsolatunkért, hogy tudatosan lépjünk egymás felé. Lepjük meg házastársunkat valamilyen személyes ajándékkal, teremtsünk alkalmakat meghitt beszélgetésekre, olvassunk közösen egy, a házasság megújulásáról szóló könyvet, vagy nézzünk meg egy ilyen témájú filmet.

Kapcsolódjunk be a helyi közösségünk erre az alkalomra szervezett programjaiba, vagy a közeli települések kezdeményezéseibe, tapasztaljuk meg a közösen megélt öröm lelkesítő hatását! Hadd újuljanak házasságaink!

Kertész Tibor