Főoldal/Hírfal/Elváltak hétvégéje/Hisszük, hogy van élet a válás után!

Hisszük, hogy van élet a válás után!

A Főegyházmegyei Családpasztorációs Központ szervezésében 2017. április 8-án Székelyudvarhelyen, a Szent Pió Lelkigyakorlatos Házban idén hatodik alkalommal került megrendezésre az elváltak és újraházasodottak lelki hétvégéje.

Ebben az évben a kezdeményezők a hangsúlyt a válás okozta lelki sebek gyógyulás témájára fektették, támpontokat nyújtva annak kapcsán, hogyan lehet továbblépni, felállni az elutasítottság, a félelem, a harag, a szégyen vagy a bűntudat érzéséből, hogyan lehet megküzdeni a magánnyal, illetve hogyan lehet megbocsátani. Az „Íme újjáteremtek mindent!”( Jel 21,5) mottó jegyében megrendezett lelki napra idén 14 résztvevő érkezett Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Csíkkarcfalváról, Csíkszentkirályról, , Gyergyószentmiklósról és Székelyudvarhelyről.

Szombaton délelőtt a játékos ismerkedést követően László Attila szombatfalvi plébános tartott előadást „Az Egyház számít rád!” címmel, arra bátorítva a résztvevőket, hogy ne arra irányítsák a figyelmüket, hogy nekik csak részleges jogaik vannak az Egyházban, hanem inkább adjon örömet számukra a lehetőségek sokasága, és éljenek ezekkel a részleges jogokkal.

Ezt követően Tuzson Erika Kézdivásárhelyről és Pál-Jakab István Brassóból „Van élet a válás után!” című előadásukban személyes életpéldájukon keresztül arra bátorították a jelenlevőket, hogy merjenek elindulni a gyógyulás útján, mert akármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzetük, Istennel szövetkezve van kiút belőle.

A délután első felében liturgikus tánccal dicsérték a résztvevők Istent, majd kicsoportos beszélgetésben megosztották egymással mindazt, ami a délelőtti előadások, tanúságtételek hatására felszínre került. Ezt követően csendes zenei háttér mellett a lelkinap résztvevői arról „álmodhattak”, hogy milyennek képzelik el a jövőjüket 5 év múlva, majd egy imát fogalmaztak meg a bennük zajló lelki folyamatok kapcsán. Vágyaikat, reményeiket, kéréseiket, nehéz érzéseiket szentségimádás keretében oszthatták meg a szentségi Jézussal, majd együtt ünnepelték a legszentebb áldozatot.

Kérésünkre a hat éve elvált Pál-Jakab István így összegezte a hétvége történéseit: „Egymásnak a saját tapasztalataink nagyon értékesek lehetnek. A megosztásaink, a közös kiútkeresésünk, a közös Isten fele fordulásunk nagy értéket jelent. Érdemes hát ezt továbbvinni, újra megszervezni, újabb személyeknek felkínálni a találkozás, a gyógyulás, az erősödés lehetőségét egymás és Isten gyógyító szeretete, kegyelme által.”

„Minőségi időben, csodálatos élményeket éltem meg ezen a napon. Nagyon megérintettek a tanulságtételek. Láttam más szemüvegén keresztül a megélt életem, múltam. Láttam hasonló helyzetben levő embereket, akik félretéve a szégyen és a megbélyegzettséget, bevállalták és elmondták életük féltve őrzött titkait azért, hogy más erőt és tanulságot merítsen ebből. Megrendített, hogy mennyire hasonló élethelyzeteket éltünk meg és jó volt hallani a Jóisten működéséről az életünkben, érezni azt,  hogy bármilyen helyzetben vagyunk, Ő nem hagy el,  fogja a kezünket, és vele, benne mindent ki lehet bírni. Bármenyire fájdalmas egy válás, az ember mindenből tanul, és ha van hite kitartani, meggyógyul, és tovább tud élni másként. Ez egy folyamat. Láttam és hallottam: van élet a válás után.  Hiszem, hogy a Jóistenek terve van számunkra és utat mutat, ha hagyjuk, mivel megadja azt a szabadságot, hogy mi döntsünk. Feltöltődve és sok kegyelemmel, lelki erővel távoztam, hogy újra szárnyra keljek, mint a sas. A fülemben cseng a szombatfalvi plébános kérdése: Akarsz-e tagja lenni szeretteiddel együtt az egyháznak? Amire a saját válaszom: Igen, akarok – írta beszámolójában Szabó Hajnal Gyergyószentmiklósról.

Egy másik résztvevő így írt a programról:

Hála van a szívemben és köszönöm Istennek, hogy részt tudtam venni az elváltak lelki napján. Köszönöm a szervezőknek, hogy az idejüket ránk szánták. Nagy szükségem volt válás után a lelki gyógyulásra és hála a jó Istennek, hogy Ő valóban cselekedett, elindította bennem a gyógyulás folyamatát, amit hiszem hogy be is fejez kellő időben.

Új tennivalókat ismertem fel a lelkinapon. Rájöttem, hogy milyen sok minden volt, amit el kellett engednem azért, hogy helyet adjak Istennek, hogy gyógyítani tudjon a sok lelki sérülésemből: a szégyenérzetből, a bánatból, az önsajnálatból, a keserűségből és fájdalmaimból, a bűntudatomból és az önvádból.

Nagyon meglepett és később tudatosult bennem, hogy ez még nem elég. Úgy, ahogyan a sok megélt fájdalmat, a negatív érzéseket elengedtem, ugyanúgy el kell engednem a volt házasságunkban megélt örömeket  is, azért hogy tovább tudjak lépni. Tehát fel kell égetnem a múltamat.

Ezeket mind azért volt szükséges megtennem, hogy be tudjam fogadni Isten gyógyító erejét és szabadító kegyelmét, amit csodálatos volt megtapasztalni. A Jézustól való igérettel megyek előre Isten segítségével: „Íme újjá teremtek  mindent” (Jel 21,5)

Isten segítségével elengedtem a múltamat és cserébe új élettel ajándékozott meg. Hiszem, hogy van élet a válás után és Isten az, aki tudja, hogy mi lesz az a meglepetés, amire elhívott  az Ő szent akaratában, mert az Ő igéje igaz, hatékony, eleven, és Ő nem hazudik!

A  lelkinapon készült fotók ITT megtekinthetők.

2017-05-13T06:35:04+00:00 2017. április 12.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet