„A kétéves kislányom ügyesebben kezeli az okostelefonomat, mint én. Az ötéves fiam, ha kézbe kaphatja a készüléket, órákig képes csendben ülni” – újságolja az egyik anyuka. „A négyéves fiam simán végigvitte a Need for Speedet. Az egyik első verziót még én telepítettem fel neki, de most már önállóan szed le vagy rak fel játékokat a számítógépre” – mesélte nemrég büszkén egy apuka. Harcolunk még a „kütyük” ellen, vagy már régen feladtuk, és úgy vagyunk, hogy amíg elvan a gyerek, addig nem lehet baj?

A felmérések szerint is a gyerekek egyre korábban kezdik el használni a internetet, és egyre több időt töltenek a világhálón. Mindeközben lemondanak a mozgásról, a sportról, a játékról, az olvasásról. Beszélgetés helyett pedig marad a chatelés és kivonulás a családból, közben meg bármikor találkozhatnak erőszakos, gyűlöletkeltő vagy esetleg pornográf tartalmakkal.

A közösségi oldalakon né­zelődve egyre nő a bizonyos­ság bennem, a szülők nincsenek tisztában azzal, hogy merre is „szörföznek” csemetéik, és mi mindenre bukkanhatnak a világháló rejtett vagy kevésbé rejtett zugaiban.

Legalább harminc ismerősöm Facebookon regisztrált 10–12 éves csemetéje 20–25 évesnek vallja magát a közösségi oldalon, vagyis szülői jóváhagyással ad meg hamis adatokat. Az említett oldalon amúgy csak 13 éves kor fölött lehet regisztrálni, bár én ehhez is hozzátennék két-három évet.
Egy ismerősöm tizenéves fia az iskolai eredményeinek köszönhetően megkapta a család lecserélt hordozható számítógépét, majd születésnapjára is okostelefont kért.

– Akkor kezdtem el aggódni, amikor egyik hétköznap kevéssel éjfél előtt az ágyában a készülék érintőképernyőjét nyomkodta, miközben a nyomógombos régi telefonjához csatlakoztatott fejhallgatóból hangosan bömbölt valamelyik internetes rádió késő éjszakai zenéje. Akkor már túl voltunk az internetes figyelő programok letöltésén, a napi időkorlát beállításán, hogy csak apa vagy anya tudja a jelszót, az okostelefon azonosító címének letiltásán az otthoni wifin – tette hozzá az apuka.

Az elmondottakból azt a következtetést vontam le, hogy szülőként elsősorban a virtuális világ fölötti irányítást kell megszereznünk és azt következetesen megtartanunk.

Az első és legfontosabb, amire eljutottam, hogy a gyereknek 15–16 éves kora előtt ne legyen okostelefonja. Amelyik gyereknek van, az meggyőződésem, hogy már nem gyerek, hanem felnőtt: maga dönti el, hogy kivel, mit, mikor, meddig és hogyan csinál.

Ha nincs okostelefonja a gyermekünknek, akkor minden más eszközt fizikailag is otthon és irányítás alatt tarthatunk. Mi lehetünk azok, akik meghozzuk a szabályokat, melyeket képesek vagyunk legalább részben betartatni. Végül is mi vagyunk a szüleik, mi felelünk értük, nem igaz? Amikor már azt tapasztaljuk, hogy érett módon, felelősségteljesen használják a „kütyüket”, egyre nagyobb szabadságot kaphatnak e téren.

Fontosnak tartom azt is, hogy a felnőttek is elmélyedjenek az internet világában, megértsék, mire, mikor, miért használják a fiatalok azt. Amíg a mai szülők korosztálya csak „bevándorló” ebben a világban, addig a mai gyerekek a virtuális világ „bennszülöttjei”.

Csaták azért lesznek, néha háborúk is, de az az idő, melyet így kiharcolunk, más dolgokra fordítható: emlékezetes olvasmányokra, jó beszélgetésekre, testmozgásra, olyan dolgokra, amelyek érdekesek lehetnek a gyermekeink számára. Így pedig egyre inkább elkezdik felfedezni a valóságos világot, ahogy annak idején mi is tettük – számítógéppel vagy anélkül.

Kertész Tibor

(Megjelent a Háromszék napilap 2016. november 24-i számában)