Teremtőnk elhívására 2003-ban fogadtunk örök hűséget egymásnak. Bár nagyon fiatalok voltunk még, nagy bíztatás volt, sokat jelentett számunkra az egyik ígéret, amelyet a jegyességünk előtt kaptunk Istentől, a 23. Zsoltár által „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” Látva több házasságot tönkremenni, már házasságunk előtt született egy megállapodásunk (házas életfilozófiánk), amelyet reméljük halálunkig be is sikerül tartanunk. Ez a következőképpen szól: „minden nehézségre, nézeteltérésre, az egyetlen kiút a megoldás, megbeszélés”.

Mindjárt házasságunk legelején Isten megáldott Előd fiúnkkal, majd Leventével. Nagyon jó nekünk együtt lenni, énekelni, imádkozni, kirándulni, minőségi időt tölteni egymással. Házasságunk első éveiben éreztük, hogy nem elég, ha mi jól megvagyunk, hanem tenni akarunk valamit más családokért is. Szeretnénk mások életét is színesebbé, ízesebbé tenni, életet, Istent belopni a hétköznapjaikba. Így kerültünk kapcsolatba 2008-ban a magcsoporttal, és azóta próbáljuk időnkkel és talentumainkkal az egyházmegye családjait szolgálni.

Úgy látjuk, hogy ma is érvényes, hogy „az aratni való sok, de a munkás kevés”. Éppen ezért kötelességünk, hogy nap mint nap felvállaljuk Krisztust, és őt követve próbáljuk hittel és reménnyel eltelve vívni a harcot a „világgal” szemben, ami próbálja felemészteni a társadalom legkisebb és egyben legfontosabb sejtjét, a családot. Azért vagyunk mi mécsesek, hogy világítsunk, ki-ki a maga módján. A családokat, csak tudatosan, szeretettel, nap mint nap keresztünket vállunkra véve tudjuk felkarolni, szolgálni, „megmenteni”. Mindebben próbálunk Isten munkatársai lenni, téve mindezeket, az Ő még nagyobb dicsőségére.