„A családi életet ismételten megérinti egy kedves személy halála. Nem mulaszthatjuk el a hit világosságának fölkínálását az ilyen helyzetekben szenvedő családok kísérésére. Magára hagyni egy családot akkor, amikor egy haláleset megsebzi, az irgalmasság hiánya.
Megértem annak szomorúságát, aki elveszített egy felettébb szeretett személyt vagy házastársat, akivel mindent megosztott. Maga Jézus is megrendült, és könnyezett egy barátja halála miatt.
És hogyan ne értenénk meg annak könnyeit, aki a gyermekét veszítette el? Ilyenkor ugyanis „mintha megállna az idő: megnyílik egy mélység, mely elnyeli a múltat és a jövőt is. (…) Olykor vádolják Istent. Mily sokan – megértem őket – még meg is haragszanak Istenre.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 253, 254)

Gondoljuk át!

Tapasztaltad már az Egyház támogatását egy szeretett személy halála után? Mit tehetünk annak érdekében, hogy Krisztus szeretetét megéreztessük a gyászoló testvéreinkkel?

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk,

a halál nagy küzdelem számunkra, akik itt maradunk. Nagyon hiányoznak a szeretteink és néha nem értjük, hogy miért kellett meghalniuk. Segíts nekünk, házastársaknak, hogy támogassuk egymást a gyász, a bánat idején, és hogy együtt tudjunk feléd mutatni, szerető Mennyei Atyánk.
Add, hogy családunk menedék legyen a gyászolók számára, hogy tudjuk szeretettel befogadni otthonainkba azokat, akik elveszítették valamely családtagjukat, és tudjuk őket támogatni életük, kapcsolataik újjáépítésében.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 13.