„Ha elfogadjuk a halált, fel tudunk rá készülni. Az út az útitársaink iránti szeretetben való növekedés, addig a napig, amelyen »nem lesz többé halál, sem gyász, sem fájdalom« (Jel 21,4). Így készülünk a már elhunyt szeretteinkkel való találkozásra. Ahogyan Jézus visszaadta anyjának a halott fiút, hasonlót tesz majd velünk is. Ne fecséreljük energiáinkat, évekig beleragadva a múltba! Minél jobbak vagyunk ezen a földön, annál nagyobb boldogságot tudunk majd megosztani szeretteinkkel az égben. Minél inkább érlelődünk és gyarapodunk, annál többet és szebb dolgokat vihetünk magunkkal a mennyei lakomára.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 258)

Gondoljuk át!

Beszélgettetek már az elmúlásról, a halálról? Mi segítene neked abban, hogy nagyobb békességed legyen akkor, amikor a saját, vagy a házastársad halálára gondolsz?

Imádkozzunk!

Szerető Mennyei Atyánk,

Te megajándékoztál minket azzal az idővel, amit itt, a földi életben eltölthetünk. Segíts minket, hogy szeretettel becsüljük egymást, hogy sajnálkozás és lelkiismeretfurdalás nélkül élhessünk. Bízunk abban, hogy egy nap majd újra látni fogjuk a szeretteinket. Add, hogy ezzel a reménnyel élhessünk, bizalommal és nagylelkűséggel, a mennyre szegezett tekintettel és kitárt karokkal, amelyekkel készek vagyunk szolgálni a körülöttünk élőket.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 14.