„A házasságban él annak érzése is, hogy teljesen csak egyvalakihez tartoznak. A házastársak elfogadják a kihívást és a vágyat, hogy együtt öregedjenek meg és teljenek be napjaik, és ezzel tükrözik Isten hűségét. Ez az egy konkrét életstílusra jellemző szilárd elhatározás „a házastársi szeretet szerződésének belső követelménye, mert aki nem szánja el magát arra, hogy örökre szeressen, egyetlen napig is nehezen szerethet őszintén. Ennek azonban nem volna spirituális tartalma, ha pusztán egy rezignáltan megélt törvénynek tekintenék. A szív kötődése ez, ahol csak Isten lát (vö. Mt 5,28). Reggelenként, amikor felébrednek, megújítják Isten színe előtt ezt a hűségdöntést, bármi történjék is napközben. És esténként, amikor aludni térnek, már várják az ébredést, hogy folytassák ezt a kalandot, bízva az Úr segítségében. Így a házastárs a párja számára az Úr közelségének jele és eszköze, aki nem hagy bennünket egyedül: »Én veletek vagyok mindennap a világ végéig«. (Mt 28,20).” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 319)

Gondoljuk át!

Egymás iránti hűségetek, kitartó szeretetetek eszköze és jele Isten jóságának és szeretetének. Tapasztaltátok már ezt? Hogyan működik ez az életetekben?

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk,

köszönjük, hogy megajándékoztál minket egymással, hogy hűséges társai lehetünk egymásnak, hogy szabad akaratunkból döntöttük el, hogy egymáshoz akarunk tartozni, és hogy örökre összekötöttük az életünket.
Ma ismét kijelentjük, hogy egymást választjuk – minden akadály ellenére! Segíts, hogy nagylelkűen szeressünk, és hogy szeretetünk jel lehessen a családunk – gyermekeink, hozzátartozóink – számára. Köszönjük jelenlétedet az életünkben, most és mindörökké.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 28.                                            AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 30.