EGY NAP KETTESBEN: APA-LÁNYA LELKINAP

2015. áprilisának utolsó szombatján 24 apa érkezett lányával Csíkszeredába, hogy egy napot kapcsolatuk építésére fordítsanak. Brassótól Marosvásárhelyig több, mint tíz helységből jöttek  az apák a 12-19 éves lányaikkal. A program szentmisével kezdődött, melyben Simó Gáspár a gyümölcsfa metszéséhez hasonlította a szülők nevelői munkáját: lehet durván visszavágni az elnőtt ágakat, de a gondos metszés meghagyja az életet-gyümölcsöt hozó ágakat.

A bemelegítő játékok után Ilyés Erika előadásában kiemelte hogy mennyire fontos tudatosítani gyermekeinkben is, hogy senki sem selejtes, Isten mindenkit értékesnek teremtett és különleges küldetést bízott rá. A segítőnővér kiemelte, hogy az apakép nagyban befolyásolja a lányaik Isten-képét, az apa-lánya viszony pedig a kettejük kapcsolatának tükre.

Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános a szeretetnyelveket mutatta be, majd a tanúságtételek után párban folyt a beszélgetés az „emmauszi úton”. Szentségimádás következett, majd az estét meglepetés zárta. Öröm volt látni, amint az édesapák lányaikat táncolni tanítják.

Kérésünkre egy résztvevő édesapa és tizenkét éves lánya számoltak be a lelkinapról:

Nagy öröm van bennem azért, hogy részt vehettünk lányommal ezen a programon, melyet első ízben szervezett meg a családpasztorációs munkacsoport. Élmény volt számunkra a szentmise, az előadások, a játékok megmozgattak, összeráztak. Egymásról jó tulajdonságokat írni és ezeket meghallgatni:  jóleső érzés volt. Délután az ebéd utáni séta, a szeretetnyelvekről szóló előadás tette színessé a napot. Kiderült, hogy a lányomnak és nekem ugyanaz a szeretetnyelvünk.
Kolumbán Imre és lánya Ildikó, György Attila és lánya Juli megosztása tette meghittebbé az apa-lány kapcsolatról szóló napunkat. Nagy élmény volt hallgatni őket, amint életük egy-egy részét megosztották velünk, hogy abból mi is tanulhassunk. Egy séta kettesben a lányommal tette még szebbé a napunk további szakaszát. Arról beszélgettünk, hogy kinek mi volt a napban élményt nyújtó. A szeretetnyelvek és a tanúságtétel kapcsán beszélgettünk.  Séta után szentségimádáson vettünk részt, amiben Isten elé vittük kapcsolatunkat, áldását kérve a továbbiakra.
Díszbe öltöztek lányaink az esti „meglepetésre”, amiben egy kis svédasztalos vacsora volt az első „meglepi”. Ezt követően az apák táncra perdültek a lányaikkal, majd – a táncot megszakítva – áldásukat adták lányaikra és fogadalmat tettek, hogy vigyázzák őket. Ezt követte a lányok imája apáikért. Egy „kártyát” is kaptunk, amelyet lányainknak ajándékozhatunk egy adandó alkalommal, az áll rajta, hogy „Két óra kettesben – bármikor beváltható”.
Szívünkben örömmel, testünkben fáradtan indultunk haza otthonainkba a program lejártával. Azt kívánom, hogy nagyon sok apa és lánya megtapasztalhassa az így együtt töltött idő szépségét. Lányom szerint ez egy értékes nap volt, és örül, hogy velem tölthette – különösen a közeli parkban tett közös séta tetszett” (Antal Levente és Eszter, Felsőboldogfalva)