Az adventi gyertyák a sötétség és a fény között fennálló erős kontrasztot is hivatottak jelképezni. A Biblia Krisztust a Világ Világosságként is említi, a bűn sötétjével szemben. Az emberiség hosszú időn át várta a Megváltó megszületését, megjelenését, Isten ígéretének beteljesülését, miszerint vele minden megváltozik. Várakozásunk jeleként minden vasárnap egy újabb gyertyát gyújtunk meg, s ezek fokozatosan eloszlatják a sötétséget.

ELCSENDESEDÜNK. KERESZTVETÉS UTÁN AZ ÉDESAPA RÖVID, BEVEZETŐ IMÁT MOND, MAJD VALAMELYIK CSALÁDTAG MEGGYÚJTJA AZ ADVENTI KOSZORÚ MÁSODIK GYERTYÁJÁT.

ÉDESAPA:

Ezen a vasárnapon meggyújtjuk az adventi koszorú második gyertyáját, s ezzel közelebb lépünk Urunk eljövetelének megünnepléséhez. Krisztus a Világ Világossága. Szomorú azoknak az élete, akik a bűnben élve felismerik elveszettségüket, de nem találják a kiutat.

ÉDESANYA:

Szent Pál ezt írja a Filippiben élő keresztényeknek:

„Amit egykor előnyömnek tartottam, azt Krisztusért akadálynak tartom. Sőt, Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez képest mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.” (Fil 3,7-9)

GYERMEKEK:

A koszorú második gyertyája legyen a bűnbánat gyertyája, az Istenhez forduló reményé, hogy az eljövendő Isten Fiában mi is megleljük szívünk igazi örömét! Hallgassuk meg Isten igéjét:

ÉDESAPA:

„Egy hang kiált: »Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és meglátja minden test Isten üdvösségét. Bizony, az Úr szája szólt.«” (Iz 40,3-5)

ÉDESANYA:

Urunk és Istenünk,

segíts minket, hogy várakozással,bűnbánattal és reménnyel készüljünk Fiad, Jézus Krisztus eljövetelére. Segíts, hogy a bűnbánatban megtisztuló szívünk az imádságban és a jócselekedetekben megerősödjön. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Ámen.

EGYÜTT ÉNEKELÜNK, MIKÖZBEN AZ EGYIK GYERMEK MEGGYÚJTJA AZ ADVENTI KOSZORÚN A MÁSODIK GYERTYÁT:

Sötét fenn az ég, fény sehol sem ég,
az arcomra álmos köd szitál;
Süket, sűrű csönd, némaság köszönt,
és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az éjszakán.

Jöjj el hát Istenem, lobbants lángot az éjjelen,
élő irgalmadat terjeszd ki fölénk,
jöjj el hát Istenem, nyíljon már ki a végtelen,
jöjj el gyermekarcú Isten szállj közénk.

Földünk puszta rom, jöjj el irgalom,
jöttöd reményt, megváltást ígér;
Minden elveszett, ne hagyd népedet,
hiányod a szívekben már a földtől az égig ér.

Jöjj el hát Istenem, lobbants lángot az éjjelen,
élő irgalmadat terjeszd ki fölénk,
jöjj el hát Istenem, nyíljon már ki a végtelen,
jöjj el gyermekarcú Isten szállj közénk.

ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:

– Isten azt akarta, hogy népe készen álljon az eljövendő Messiásra, ezért prófétákat küldött a történelem során, hogy emlékeztesse őket szívük felkészítésére. Keresztelő Jánost is elküldte, hogy felkészítse az embereket Jézus eljövetelére. Mit mond ez nekünk Istenről?

– Mi hogyan készíthetjük fel szívünket Jézus születésének ünneplésére?

– Melyek azok a „hegyek és halmok”, „göröngyök”,amelyek nem engednek közelebb kerülni minket egymáshoz? Melyek azok az akadályok, amelyek köztünk feszülnek?

Miközben az elkövetkező héten a napi elmélkedéseket olvassátok, gyújtsátok meg az adventi koszorú első két gyertyáját, és köszönjétek meg Jézusnak, hogy Ő a mi szeretetforrásunk.