👁‍🗨 1 557

Szeptember 23-a és 25-e között huszonöt házaspár részvételével Családkonferenciát szerveztünk „Család, hol vagy? Legyetek egy testvériesebb világ magjai” címmel. A családpasztorációs rendezvény a tudomány és a hit találkoztatásával próbált támpontokat nyújtani a házaspároknak családi és közösségi életük megéléséhez.

Mint ismert, június 22-e és 26-a között szervezték meg a Családok X. Világtalálkozóját. A római rendezvénysorozaton Ferenc pápa arra kérte a megyéspüspököket, illetve a családpasztoráció dolgozóit, hogy minden egyházmegye próbálja érthetőbbé tenni a világtalálkozó üzenetét, illetve a családok számára megfogalmazott küldetést, hogy ezáltal minél több családot lehessen megszólítani. Ezt a feladatot teljesítette a gyulafehérvári főegyházmegyében a szeptember harmadik hétvégéjén, a csíksomlyói Jakab Antal Házban megtartott Családkonferencia.

Péntek este, a házaspárok köszöntése után Szénégető István, a főegyházmegyei családpasztorációs bizottság titkára, a marosvásárhelyi Szent Család templom plébánosa a családkonferencia mottójának evangéliumi gyökerét keresve, a földbe hulló mag sorsáról tartott elmélkedést.
A mag, amely a mennyből a földre hull, az maga Jézus, halála üdvösségszerző, életet adó, megváltó halál. Nekünk vállalnunk kell a jézusi mag sorsát, mert „ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
Ferenc pápa a világtalálkozón adott küldetésben arra buzdítja a családokat, hogy a mai társadalom körülményei között – amennyire az erejükből telik – , legyenek jelen egy testvériesebb, jobb világnak magjaiként, a megfelelő időben gyümölcsöket teremve.
„Mag-létünket” a húsvéti misztériumban követhetjük nyomon: a lehajlás, az önajándékozás Nagycsütörtökével kezdődően, a tehetetlenséget, a megsemmisülést magában hordozó, a Szentlélek tüzének erejét nélkülöző Nagypénteken, a teljes csendben megélt Nagyszombaton át, a húsvétvasárnapi feltámadás nyomán érkező tiszta pillanatokig, jó döntésekig.

A pénteki nap a főegyházmegyénket a Családok Világtalálkozóján képviselő Molnár-házaspár, Csaba és Izabella beszámolójával végződött.

A konferencia második előadását szombat délelőtt Pál József Csaba temesvári megyéspüspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) családpasztorációs felelőse tartotta, aki Ferenc pápának a világtalálkozón elhangzott négy katekéziséből az egyik, családegyházról szóló üzenetét hozta közelebb a házaspárokhoz.
A családegyház a jövő Egyháza, ahol a családokra hárul a hit tisztaságának, igazságainak megőrzése. A családegyház imádkozik, liturgiája van, ezek olyan rítusok, szertartások, családi gyakorlatok, amelyek segítségével a családok együttműködhetnek a szentségekkel, miközben gyógyítják azt, amit a bűn elrontott.
A püspök elsőként a keresztény kapcsolat szertartásáról beszélt, a családi idő beütemezéséről az erős kapcsolatok fenntartása, a túláradó szeretet megerősítése, az egymás szükségleteire való odafigyelés és a tanítványi fegyelem érdekében. Ezt követően a családi szertartásokat említette, ezek közül a családi munkarituálét, játékrituálét, a családi beszédrituálékat, családi imaszertartásokat emelte ki.
Végül pedig a másokkal való törődés szertartását hozta közelebb a hallgatósághoz, amely egymás nagylelkű otthoni szolgálatáról szól, hogy miközben családként otthonunkban élünk, a vendéglátást, a rászorulók segítségét és az adakozást gyakorolva, Isteni családjaként, együtt szolgáló családegyházként a világban is jelen tudjunk lenni. A családegyház valóságos egyház, az élet minden területét felöleli: ezért fontos tudatosítanunk, hogy amikor megérkezünk otthonunkba, akkor ezt úgy tegyük, mintha a templomba lépnénk be.

Dr. Homa Ildikó szociális testvér két fogalmat – a válság és a váltság, a megváltás fogalmát – próbálta egymáshoz közelíteni, abban segítve a jelen levő házaspárokat, hogy fedezzék fel a krízisekben rejlő lehetőségeket.
Minden válságnak megvan az embert próbáló ára, de a nyeresége is. A családban tapasztalható nehézségek közepette a figyelmünket meg kell tanulni Istenre irányítani, Ő adja a továbblépést segítő kegyelmeket. Az előadó kiemelte, hogy a válság, a családi drámák idején, bár ki kell mondani az igazságot, mégsem az igazság kardja, hanem az irgalom, a szeretet, a nagylelkűség a kinyújtott karja fog segíteni, és a közösen felvállalt fájdalom.
A család – Ferenc pápa gondolata alapján – a nagylelkűség, az osztozás, a felelősség kiemelt iskolája, amely a társadalomban előtérbe kerülő individualista mentalitás legyőzésére nevel. Olyan hely, ahol lehetőség van a tanulásra, az új dolgok elsajátítására – önmagunkról, a párunkról, a gyermekeinkről. Azzal a céllal, hogy közben megvalósíthassuk Isten rólunk szóló álmát – emelte ki a szakember.

A konferencia előadássorozata Lázár Csillának, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatójának, a Spektrum Oktatási Központ ügyvezetőjének Képernyőtudatos család című előadásával folytatódott.
A szakember szerint fontos ismernünk a digitális világ veszélyeit, de nem szabad szélsőségesen, foggal-körömmel ellenkezve tekintenünk az online felületekre. Szülőként el kell kezdeni egy közös utat ebben a soktényezős témában együtt a gyermekeinkkel, rájuk figyelve, velük kapcsolatban maradva, jól érthető határokat szabva, és ezek kapcsán folyamatosan egyeztetve.

Szombat délután került sor a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség munkatársai, Lázár Annamária, Dezső Renáta és Szabó István által vezetett műhelymunkákra, amelyek során helyzetgyakorlatokkal szemléltették, hogy hogyan élnek és milyen szerepekkel, helyzetekkel találkoznak a mai kamaszok a kortárscsoportban, a családban, a nagyobb közösségben. A gyakorlatok végén a házaspárok elmondták, hogy miközben bevonódtak egy-egy „eljátszott” helyzetbe, sikerült jobban megérteniük serdülőkorú gyermekeiket.

Vasárnap délelőtt Simó Irma csíkszeredai pszichológus, az Áradat Egyesület alapítója a jelenlegi társadalmi helyzetet bemutatva, a család missziós szerepéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a keresztény család arra hivatott, hogy a maga sajátos és eredeti módján tevékenyen és felelősséggel vegyen részt az Egyház küldetésében azáltal, hogy létével és tetteivel, mint az élet és a szeretet bensőséges közössége az Egyház és a társadalom szolgálatában áll. Amennyire befogadja az Evangéliumot és érlelődik a hitben, annyira válik a keresztény család evangelizáló közösséggé.

A házaspárok részt vettek a csíksomlyói kegytemplomban a Szentírás vasárnapja alkalmából celebrált ünnepi szentmisén, a rendezvény a családpasztorációs iroda tevékenységbeszámolójával és a tervezett családpasztorációs programok ismertetésével ért véget.

Kertész Tibor

Rendezvényünket Hargita megye tanácsa támogatta.

A résztvevők beszámolóiból:

Gyakran megtöltjük munkával a hétvégét, mégis most a Családkonferencia mellett sikerült döntenem, ami nagyon is hasznomra vált. Akit elsőre elrettentene a neve, ez nem egy hagyományos konferencia volt. Tele volt találkozásokkal, személyes beszélgetésekkel, némi játékkal, de ugyanakkor hiteles és elismert tanítók hozták mind az egyház, mind a társadalom szemléletét a családokról. Megtiszteltetés volt, hogy a temesvári püspök személyesen vett részt a rendezvényen, Ferenc pápa a nyáron Rómában megszervezett Családok Világtalálkozóján tartott katekéziséből hozta a családegyház témát. Ez az előadás adott a legtöbb újdonságot számomra. Néhány előttem is mintaértékű családtól tudom, mennyire fontosak a családunk szokásai. Most megértettem miért van ez így, hogy mennyire fontos az időbeosztásba elsőként beleszámolni a házastársammal töltött időt, a közös imádságot, a családi játékot, mert ezek fontosabbak, mint a házimunka. Valójában ezt mind érezzük, csak sokszor már a személyes kapcsolódás hiánya a vészjelzés. Hasznos volt a kitekintés, hogyan élik meg a közösséget máshol, a tanúságtételek és az agapé lehet a mi közösségünk erőssége is. Nem kell szidnunk a sok alternatív lehetőséget, váljunk azzá a maggá, aki épít, és hívjuk be az embereket a közösségünkbe, plébániánkra, templomunkba. Az izgalmas gyakorlati részeknek is örültem, a digitális világ veszélyeiről, valamint a tinédzserekről is tanultam újat. (Csúcs Beáta – Csíkszereda)

Első alkalommal vettünk részt családkonferencián, bár pénteken háromnegyed hatkor még nem voltunk teljesen biztosak abban, hogy milyen mértékben tudunk majd részt venni az előadásokon. Még az sem volt teljesen biztos, hogy a megnyitóra beérünk, és itt kezdődik a történet. Az utolsó utáni pillanatban regisztráltunk ami nagyvonalakban tükrözi, hogy így éljük a mindennapjainkat – hatalmas rohanásban. A folytonos logisztika, a „programkavalkád” nagyon kis százalékban szól a szűk családi körben eltöltött minőségi időről.
A „Család, hol vagy?” kérdés a rendezvény plakátján nagyon aktuális felkiáltás volt számunkra, és ezt olvasva közös elhatározásban regisztráltunk a konferenciára abban a tudatban, hogy ha csak a töredékén tudunk részt venni már jól jártunk. 
Hála a tágabb családunknak akik segítettek a gyermekeink felvigyázásában, és az ott megtapasztalt hangulatnak az erejével sikerült jelen lenni, és olyan töltettel érkeztünk haza, hogy például a szombat esténk nagyrészben a napi élményeink, illetve meglátásaink megbeszéléséről szólt, és hatalmas megdöbbenéssel hallgattuk egymás eszmefuttatásait, amelyek természetesen szorosan kapcsolódtak az aznapi előadások témáihoz.
Az egyik legfontosabb témánk a megnyitó előadásban elhangzott szimbólum volt: a mag melyik fázisában vagyunk épp, hogyan látjuk ezt a saját házasságunkra, családi életünkre kivetítve.
Egy másik nagyon fontos témakör a jelen megélésének a minősége, az aktuális helyzet, amiben vagyok, hogy tudom a legjobban megélni azt, és felismerem-e, hogy hol látom én Isten jelenlétét abban a helyzetben. Természetesen ennél sokkal több dologgal gazdagodtunk, próbáltuk a számunkra legmeghatározóbbakat kiemelni, és nem elhanyagolható konklúzióként véltük levonni a közösségben megéltek erejét. (Fodor Hunor és Tünde – Csíkszereda)

Az elmúlt hétvégén, a családkonferencia alkalmával meghallgatott előadások egyik legfontosabb hozadéka számomra a bármikori újrakezdés lehetőségének tudatosítása volt. Meggyőződésem, hogy minden résztvevő talált önmaga számára olyan feladato(ka)t az előadások, műhelymunkák alkalmával, amely(ek)nek célkitűzése a családon belüli kötelékek megerősítése, családi értékek (újra) felfedezése, a szunnyadozni látszó szikrák újjáélesztése lett.
A vasárnapi zárszó után hazatérve, megadatott a lehetőség, hogy az elhangzott gondolat-magvaknak termőtalajt biztosítsunk otthonainkban, a mindennapok teendőiben a tudatos döntések fényében. Így sikerült betervezni a családon belüli programokat, amelyek alkalmával, minden családtagnak megadatik a lehetőség a töltődésre, kis
egy-házaink” megerősítésére.
Elhangzott egy 
mident-viszmondat, miszerint: Nincs lezárult történet, ha nyitottak vagyunk a változásra”. Amennyiben döntéseinkben a tudatos újrakezdés vágya a mozgatóerő, akkor megadatik az esély a már elavult, kevésbé jó élethelyzetek felülírásához, mert létezik az a lehetőség, hogy bármelyik pillanatban megválaszthatjuk azt, ahogyan egy helyzetre reagálunk.
Hiszem, hogy a hétvége után, amennyiben családon belül megtapasztalható a kölcsönös szeretet, az elfogadás, a bizalom, a kiszámíthatóság, az őszinteség, az egymás megahallgatása, az egymásra való odafigyelés, a vidámság, a móka, az együtt elvégzett munka öröme, akkor kialakul egy
jó nekem itt lennem” életérzés, amely védőpajzsként működhet a legnehezebb időkben is. Zárómondatként a következő gondolat fogalmazódott meg bennem: a mindennapok sodródásában ne feledkezzünk meg időnként lelki világítótornyok után kutatni, amelyek iránymutatóként segíthetnek átjutni egy-egy nehéz szakaszon. (Sárig Mónika – Gyimesközéplok)

A Családkonferencia mottója nyomán vizsgálgattuk az elmúlt hétvégén, hogy ott vagyunk-e ahol lennünk kell igazából: egymás mellett, a gyermekeink mellett, más családok mellett, Jézusi közösségben? Merek-e magként a földbe hullni, mélyre kerülni és elhalni, hogy majd bő termést hozzak? Tudok-e figyelni társam igényeire a napi ,,rituálék, a közös ima, munka, játék,  beszélgetések, kikapcsolódások közepette? Tudok-e ott lenni térden állva még több imában gyerekeim mögött segítve őket? Hiszem, hogy ezen aprónak tűnő dolgok megválaszolása, megtétele hozzájárul a családok megszentelődéséhez! (Sárosi Éva és Gábor – Csíkcsicsó)

TÁMOGATOM

ADOMÁNYÁVAL MISSZIÓNKAT SEGÍTI

Ha teheti, támogassa a munkánkat. Köszönjük!

TÁMOGATOM