2018 óta Románia római- és görög katolikus egyházmegyéinek, illetve a kisinyói római katolikus egyázmegye családpasztorációs törekvéseit, munkáját három (földrajzi) zónára osztotta a CER családpasztorációért felelős püspöke, Msgr. Pál József Csaba, temesvári megyéspüspök:

  • Jászvásári és kisinyói egyházmegye, Bukaresti főegyházmegye, CSP zóna koordinátora: Fabian Măriuț atya,
  • Összes görög katolikus eparhia, CSP zóna koordinátora: Călin Sechelea atya,
  • Négy magyar többségű egyházmegye, CSP zóna koordinátora: Szénégető István.

A három zóna külön-külön szervezi az egyeztető fórumait. A három zóna együtt azonban évente találkozik felelősök (és téma szerint további képviselők) szintjén. A helyszínt a három zóna koordinátor és a CSP felelős püspök választja ki, forgásban. Mindig szabad megegyezés szerint, nincs évekre előre rögzített és kihirdetett (elvárt) sorrendiség. 2026-ban Csíksomlyón a Jakab Antal ház fogadja az országos egyeztető fórum résztvevőit.

2025-ben a váradi görög katolikus eparhia vállalta a házigazda szerepét. Félixen a Padis Hotelben gyűltünk össze, körülbelül 70-en. A kisinyói egyházmegyét ezúttal nem képviselte senki.

A Gyulafehérvári Főegyházmegyét ketten képviseltük: Szénégető István, illetve Rugină Szabolcs szakterületi felelős.
Idén a házasság teológiai dimenziója került előtérbe, következő évben ennek pasztorális-gyakorlati oldala lesz napirenden.

Témánk: „Házasság – identitás és küldetés”.

Meghívott előadó Renzo Bonetti, teológus, számos könyv írója, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia valamikori Családpasztorációs felelőse, a Progetto Mistero Grande igazgatója, aktív plébános. Elkísérte Andreea atya, aki annak a papi közösségnek egyik tagja, aki hatodmagával egy papi közösséget alkotva, egyetlen közösségben együtt laknak, szintén teológus.

A keresztény házasság nem csupán társadalmi szerződés vagy egyszerű egyesülés két ember között, hanem szentségi hivatás, amely által a házastársak Krisztus és az Egyház egyesülésének élő jeleivé válnak. Don Renzo Bonetti, az Olasz Püspöki Konferencia Nemzeti Családügyi Hivatalának korábbi igazgatója mélyreható teológiát kínál a keresztény házastársak identitásával és küldetésével kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy a házasélet a megszentelődéshez vezető út, és alapvető eszköz, amellyel Isten munkálkodik a világban.

A keresztény házastársak identitása több, mint emberi intézmény: élő szentség, az isteni szeretet látható jele. A Házasság szentsége révén a keresztény házastársak különleges felszentelésben részesülnek, amely által szeretetük Isten emberszeretetének megnyilvánulásává válik. A papság esetében egy férfi személyét, egész odaadását jelenti, a házasság esetében ez egy dinamikus valóság, maga a felek közötti kapcsolat nyer szentségi karaktert.

Megerősítette Renzo Bonetti, hogy a keresztény család nem csupán emberi életközösség, hanem családegyház, olyan tér, ahol Isten tevékenyen jelen van – másokért.

Pasztorális reflexió és perspektíva, elmélyítendő pontok:

– Amoris Laetitia: “A kapcsolat pasztorációja”. Ügyek helyett a kapcsolat, a kapcsolatból fogant, született ember kerüljön középpontba. Nem(csak) oktatni a jegyespárokat, hanem kapcsolódni hozzájuk, meghallani és megpróbálni érteni egymást. Készséget gyakorolva fogják megérezni a szentség hívását, nem csak értelmi megfontolással.
– Papság és Házasság, mint szociális, küldetési szentségek – “Másokért van”.
– A házassági identitás feltárása, megközelíthetővé tétele: hosszabb idő? Folyamatban lehetséges csak, nem pontszerű, rövid alkalmkon való részvételből.
– Új módszerek szükségesek. Lélek vezetésével, közös munkával együtt kitalálni és a jó gyakorlatokat megosztani. Módszer-kitaláló, modell-alkotó pasztorális körökre van szükség. Ha nem változtatunk a felkészítés módszerein, nem találkozik a jegyesek valósága és a Szentírás tanítása, “homokot hordunk a sivatagba”.
– “Megkülönböztetés”: Három szinten közeledni a jegyesekhez. 1. megengedni, hogy siessenek, akiknek ez az útjuk. Vigyázni, hogy ne banalizáljuk, ne kapkodjunk, minden a helyén legyen, de ne ítélkezzünk amiatt, ha valaki még nem tart ott, hogy hosszabb, katekumenátus-szerű lelki fejlődésben vegyen részt. – 2. Meghívni kisebb, nagyobb zónákban a házasságra készülőket, engedni, hogy aki akar, elmélyülhessen, tanulhasson, legyenek kudarcai, sikerei, ha menni akar, elmehessen, ha maradni akar, tovább mélyülhessen, feltárni az identitásuk és küldetésük mélyét, hogy “másokért” fognak élni, az Egyház építői lesznek. – 3. Házas mentor körök, minden jegyes- később fiatal házaspárnak erre képzett mentort (kezes, “keresztszülői”, násznagy kísérés) felajánlani.

Mivel a Jegyespasztorációs szakterület felelőse jelen volt ezen a találkozáson, a fenti reflexiók kitalálásán, rögzítésén is részt vett Félixen, így már megindult bennünk egy reflexió, hogyan, mikor, mit tudunk átgondolni, esetleg újító folyamatokat elindítani azok fele, akikkel állandó munkakapcsolatban vagyunk és a Főegyházmegyében 9 központban jegyeskurzusokat vezetnek. Úgyhogy folytköv.