A KERESZTÉNY EMBER ÉS MUNKÁJA

A munka nemzetközi napján érdemes átgondolni a munkához való keresztény hozzáállásunkat. Milyen legyen a keresztény ember munkája? Mi szükséges hozzá?

Jézus Krisztus megváltó cselekedete a munkára is kiterjed. Jézus Józsefnek, az ácsnak a fiaként maga is dolgozott, fizikai munkát is végzett és ezzel a testi munkát is megszentelte. Az ő munkája az ácsműhelyben és azon kívül is isten- és emberszolgálat volt. Tanította a tudatlan embereket, gyógyította, vigasztalta és bátorította. Szolgálta őket, ugyanis „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja oda életét sokakért.”

Milyen legyen a keresztény ember munkája? Mi szükséges hozzá?

Mivel a legegyszerűbb munkát is meg kell tanulni, ezért elsősorban a jól végzett munkához szükség van szaktudásra, amit megszerzése után is állandóan ébren tartani, fejleszteni kell.

A másik fontos „kellék” a jó munkához a megbízhatóság és lelkiismeretesség. A 21. század termelőmunkája sokszor már több országban működő részlegek, egységek összedolgozásán, részletmunkáján alapul. Míg régen egy bútordarabot egyedül készített el az asztalos, ma ugyanazt a darabot egy vagy több gyárban, műhelyben elkészített darabokból állítják össze. Így egy hibás, hanyagul elkészített alkatrész, több dolgozó ember munkáját teheti tönkre. Az egyéni munka is lehet lelkiismeretlen, ha valaki csak látszatra végzi, hogy minél hamarább meglegyen, ne vegyen el sok időt. Vagy éppen hamar romoljon el, és újból keressen rajta.

A jó munkához kitartás és állhatatosság is szükséges. Előttünk keresztények előtt ott áll Krisztus példája, akit hivatásbeli munkájában nem állít meg hallgatóinak közömbössége, ellenségei gáncsoskodása és rosszakarata, s aki az elesése ellenére is végigmegy a fájdalmas és keserves keresztúton.

Az egyik műhelyben mindennapos jelenet volt, hogy amint a főnök távozott a csarnokból, leállt a munka. A dolgozók a satupadnak támaszkodva tereferéltek egy kicsit, már azt is megszervezték, hogy jelezzen valaki, ha érkezik a „góré”. Történt, hogy az egyik, tovább dolgozó munkásnak ezt mondta a társa: „Nincs itt a főnök, miért melózol?” Ő így felelt: „Az enyém itt van!”

Azok, akiknek a Főnöke és Gazdája is a Teremtő Isten, máshogyan kell a munkához állniuk, hiszen az Úrnak szolgálnak, és nem evilági főnököknek, rendszereknek.

Istennél a munkamorál egész máshogyan alakul, mint azt ezen a világon megszoktuk. Nem elég jónak lenni, nem elég megcsinálni, annál sokkal több kell: teljes odaadással Őt szolgálni, a galambok szelídségével vagy a kígyók ravaszságával végezni a dolgunk. Nem a pénzért, hanem hálából, nem a dicsőségért, hanem Neki köszönetképpen. A lehető legtöbbet és legjobbat, mert nem embereknek akarunk tetszeni, és nem is nekik szolgálunk.

Olyan emberekre mindig nagy szükség van, akik nem csupán megszerzik, közvetítik, hanem sokkal inkább magas minőségben elvégzik a munkát. Lehet, hogy nem mi leszünk azok, akik lefölözik a hasznot, vagy nem mi kapjuk meg a jutalékot, de ha keményen dolgozunk, mind a saját testünkben, lelkünkben, de előbb-utóbb a bankszámlánkon és az életkörülményeinkben is élvezhetjük ennek gyümölcsét, beteljesítve Jézus szavait:

Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5,13-16)

Kertész Tibor