Idén ősszel négy helyszínen – Besztercén, Gyulafehérváron, Csernakeresztúron és Medgyesen – szervezünk családnapot a helyi plébános, plébániai közösség közreműködésével. Körutunk első állomása a besztercei Szentháromság plébánia volt. Geréd Péter főesperes-plébános meghívására a családbizottságot Szénégető István titkár, Török Bernadett irodavezető és a kézdivásárhelyi Kertész-házaspár, Marika és Tibor képviselte.

A lelkinap központi témája a kánai mennyegző volt, az a pillanat, amikor Jézus édesanyja, a Szűzanya jelzi a fiának, hogy elfogyott a bor. Jézus rendelkezik: megparancsolja a szolgáknak, hogy töltsék meg az ott levő üres kőkorsókat vízzel (Jn 2,7).

– Néha a mi korsóink is üresek: a szívünk, a figyelmünk, a házastársi kapcsolatunk kiürül. Ez egy lelkiállapot, realitás – úgy érezzük, hogy ami tartalmas volt, élettel telített volt, ami örömet adott, ami az előző éveinkben célt és értelmet adott az életünknek, az most üres. Erre az ürességre Jézus azt mondja: töltsétek meg! Nem Ő tölti meg, nekünk kell megmozdulni, nekünk kell hozzátenni a magunk részét – házaspárként, közösségként. Talán ehhez az kell, hogy meghalljuk a hívást és elmenjünk egy szentségimádásra, hogy együtt ketten elmondjunk minden nap egy rövid imát a házasságunkért, a gyermekeinkért,  vagy csak annyit teszünk, hogy elmegyünk egy lelkinapra,  ahol teszünk valamit a házasságunk érdekében. Ha a magunk részét – az időnket, a szeretetünket, az egymásra szánt pillanatainkat, az Isten igéjével való kapcsolatunkat  odatettük, és a korsóink már nem állnak üresen, akkor történik a csoda: Jézus az életünk, a talán jelentéktelennek tűnő cselekedeteink vizét borrá változtatja – emelte ki elmélkedésében Szénégető István plébános.

Hozzátette: Isten egészen biztosan megteszi a maga részét, ezért nem kell elvárni az élet különböző krízishelyzeteiben, amikor padlót fogunk, amikor mélypontra kerülünk, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak, hogy majd az idő megoldjon mindent. Inkább meg kell tenni, oda kell helyezni, fel kell ajánlani azt a nagyon kevésnek tűnő „önrészt”, a bennünk levő felszítható szikrát,  amit az Úr meg tud áldani, át tud alakítani az életünkben.

Kertész Marika és Tibor arról beszélt, hogy hogyan tapasztalták meg Isten működését az  életükben, hogy hogyan hozta ki a nehéz helyzetekből őket az Úr. Arról is tanúságot tettek, hogy mi volt ebben az ő részük, hogy mi volt az a „víz” az életükben, amelyet bele kellett tölteni a korsókba, azért, hogy Isten csodát tudjon tenni.

Az ebédszünet utáni megosztásokban a jelenlevők megosztották, hogy mivel gazdagodtak a nap folyamán, mit sikerült beletölteni életük „korsójába” , majd együtt arra keresték a választ, hogy hogyan lehet az elhangzottakat gyakorlatba ültetni a házasságokban, a közösség életében.

A családi nap szentmisével és szentségimádással zárult a besztercei Szentháromság templomban.

A körút további állomásai szeptember 19-én Gyulafehérváron, október 2-án Csernakeresztúron, október 9-én Medgyesen lesznek. A körút támogatója a Communitas Alapítvány.