„Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött.” (Jn 1,9)
A sötéttől való félelem egyike az ősi félelmeknek. Ha sötétben vagyunk, nem tudunk tájékozódni, elveszítjük a biztonságot jelentő fogódzóinkat, nem látjuk az arcokat, a tárgyakat. Magunkra maradunk. Nem véletlen, hogy szeretjük a világosságot, otthonunkat megtöltjük fénnyel, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük a sötét helyeket, ahol veszély fenyegethet.
A Szentírásban a sötétség legtöbbször a gonoszságot és a hazugságot jelképezi, míg a fény a jót, az igazságot, a szentséget. Ezért sem meglepő, hogy Jézus ezt mondja: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12). Ebben a kijelentésben azonban több van, mint azt elsőre gondolnánk.
Ha Jézussal járunk, Ő a ragyogásával megvilágítja életünket, minden rejtett zugba beragyog az Ő fénye. Így kerülhetnek felszínre még az apróságoknak tűnő vétkeink, rejtegetett bűneink. És mekkora áldás, hogy ezek kiderülnek! Mert egy pusztító betegség is a kezdeti fázisban még gyógyítható.
Az Ő világosságának fényében rácsodálkozhatunk üdvösségünk történetére, megpillanthatjuk Isten csodálatos működését az életünkben. A zsoltárossal együtt mondhatjuk: „Világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36:10).
Ahogy Jézus a Világ Világossága, úgy küld minket világosságként a világba, hogy az Ő szeretetét és életét élve világítsuk meg környezetünket. Ahogy a Hold a Nap fényét tükrözi, úgy mi is Jézus fényét tükrözzük; így tudjuk szeretni házastársunkat, gyermekeinket, családunkat és felebarátainkat, a lelki ajándékainkat használva így tudjuk szolgálni egyházunkat és közösségünket.
Hordozzuk magunkban Krisztus világosságát, azért, hogy akik ezt megpillantják, vágyakozzanak a fényforráshoz. Mekkora nagy szüksége van erre a világosságra a sötétségben didergő világnak!
ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:
Az ünnepre készülő világunk tele van fényekkel: fényfüzérek a bevásárlóközpontok karácsonyfáin, színes fények az utcákon, fényjátékok a parkokban, világító táblák, melyek épp a legújabb leárazásokat hirdetik. És olyan könnyen engedjük, hogy ez a lelki szemfényvesztés eluralkodjon rajtunk, elnyomja a bennünk ragyogó fényt.
Az, hogy milyen hatást gyakorlunk az emberekre, és hogy mennyire tudunk „világítani” az annak az eredménye, hogy Jézus bennünk él, és nem annak, hogy mi mit teszünk. Az Úr az, aki minket oda helyez, ahol hatni és világítani tudunk az emberek között.
– Kérjük ma a Szentlelket, hogy világítsa meg a bensőnket, hogy segítsen abban, hogy tetten érhessük Istent az életünkben. Kérjük, hogy tartóra helyezett lámpásokként világítsunk a sötétben, hogy Krisztus világossága átragyogjon rajtunk, és melegedni járjanak hozzánk az emberek.
– Osszunk meg egy élményt, amikor a beszélgetés során „megvilágosodtunk”, fény áradt a házasságunkba, valamit jobban megértettünk, és így sikerült újrakezdeni a szeretetben
– Az adventi koszorú gyertyafényénél adjunk hálát a mai nap ajándékaiért, majd fejezzük be imánkat a következőképpen, közösen megismételve: „Jöjj el, Urunk, Jézus, Világ Világossága!”
IMÁDKOZZUNK!
Ó, Világ Világossága,
töltsd be lelkemet a Te káprázatos jelenléteddel. Köszönöm, hogy nap mint nap bevilágítod az én életemet. Nyisd meg a szemem, hogy rácsodálkozhassam kezed csodálatos műveire, itt körülöttem, és segíts nekem panaszkodás és vita nélkül elvégezni azt a munkát, amelyre elhívtál. Add, hogy kifogástalanul és tisztán, Isten feddhetetlen fiaként éljek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyoghatok, mint csillagok a mindenségben. (vö. Fil 2,15)
Hagyj üzenetet